Képzelet blogja

Napvándorok 

Napom szivárványok ősi álma 

Belefodrozódom egy napsugárba,

és úgy esek szét, apró darabokra,

Mint színekké hull, az eső első mosolya.

Ma nyárfasort lopok 

Hogy susogásukba belebújjak.

Várlak és Te majd eljössz, 

mint napfény illata a havon.

A gonoszság váljon kenyér ízűvé a szádban,

És etesse meg a lelkedet. 

Hogy tudd!

Milyen embernek kell lenned.

Mintha lélegzetem szürke gyöngyé érne,

Árnyékot hegyez minden nappalom,

Hogy annak aminek utolérne,

Már ne legyek helye, hát hagyom:

Hogy hulló levél legyek, ég és föld között.

És langyos szellő tudjon vinni az ágak fölött.

Hintáztasson hideg, meleg, napnak vándora,

De el ne érhessem a földet soha.

Ködmozsárban

Tenyerembe süt a semmi

meg akar tán melegedni

néha érzem, néha nézem

megmosolygom eleresztem.

Tenyerembe ül a semmi

ha szeretne néha lenni,

ismerem már, puha bársony,

ruhát váltó tavaszátkom.

Tenyerembe fér a semmi,

összegyűrt rongy, fejedelmi,

álmon lengő létezésem,

reggelente elfelejtem.

Tenyeremben ék az élet,

átüt rajta s menedékek,

sorát vélem, vakon nézek,

semmi álmát várom, téved.

2023 junius 06.

hibáim gyöngyök, 

Megadott szavak: Hold, dalol, vér, hamis, lassan, pereg, vagyon, tűrni, különleges, fejsze

Holdszínéj

Fejsze volt a szó, na persze,

vágjunk bele, napba, percbe,

vonjuk lassan kétkedővé,

terítsük kedvünk kendővé.

Lágyan hulljon ránk a vére,

fessen át ma Holdszín éjre,

új színt gyűrök fejem alá,

toll helyett egy szó szúr talán.

Tűrni lehet? Lehetetlen?

Különleges játék lettem,

nem én írok, csak a szavak,

hamisító éhes vadak,

falják kedvem, pereg, pereg,

dalolnak és kísértenek.

vagyon, álom, átokáldás?

felszabadít elnyel meglásd.

És egy szó még kell akkor is,

titok lappang csakazértis.

Rég volt, hogy írtam

nem tudom mért,

rég volt ez életem,

ki tudja miért,

hogy mért kellett úgy tenni,

ahogy lehet,

és miért is nem lehet

sehogy sem meg.

Az ami nem is kell,

és nem lehet,

az miért talál meg,

mondd engemet?

Ami meg úgy sodort

égi fohászt,

lakatlan mindenhol

nem lelt szobát.

Eddig és nem tovább,

dúdolhatom,

eldúdol engem is

majd egy napon.

Valaki meglehet,

de az is, hogy nem,

s kísértetjellemek

rongya pihen.

Megpihen már ez éj,

mondd hát, miért?

Mért nem egy táncra kelt,

simuló rét,

ami ma elregél elragadó:

Rég volt hogy keringőt

dúdolt a szó.