Képzelet blogja

tudom...

Talán sohasem értem meg a mozdulat halálát,

hogy a gondolattól mért nem juthatott el a tettig,

falatnyi hiányért vágyakozó lélek,

hová tekinthet, vadludat keres,

tenyérnyi égen elsuhanó rajban,

ott viszi el, így viszi nyomban,

azt a megmozdulást, ott repül - Látod?

hát így nem nyúlsz érte, ez gondolat kivágott,

lehetetlen kortyok közt, szomjunk, hogy szakad,

kifordított csillagokban sötéten marad,

minden napsütötte, égőként ragyogó,

úgy tűnik el a fény, mint vízben a papírhajó.

https://www.youtube.com/watch?v=Kmiw4FYTg2U

szia idegen

emlékszem rád még régről

valami ismeretlen emléköbölből

néha megmerítem a kanalam,

tükröződő égvirágok közt ha van

néma fodrozódás, nyáröl, porhó, hamu,

elfújt szélimányi ragú,

elpárolgott kedvek elegye, szeret-e,

léleklopások szitáló permete,

meg-megmelenget,

szavakkal terelget,

megkergettet évek

hibák, hollók, vérek,

vérvörös májusokból is

hozzáérhetek

már egésznek el is feledtelek 

Ha a lábom nem fája,
akkor eszem is volna,
és nem fájna a fejem,
hogy most hol is van helyem...
 
ha a világ nem volna,
nékem gondom sem szólna,
hogy - itt vagyok halihó:
vigye el a szürke ló...
 
ez az idő nem kedvez,
összehajt és félretesz,
batyujába beleköt,
hallgassak mint a sült tök...
 
előbb utóbb megunom,
magamat is kidobom,
kiugrok a bőrömből,
ha a lelkem dörömböl...
 
Isten áldjon sebtiben,
zsebre rakjon eltegyen,
ha nem tesz el, elszököm,
virág leszek küszöbön...

Didergősre fagynak az ablakok,
gyermekkezek karcolnak virágot,
jégszilánkosra hízik a pára
rajta mulatunk mégis mára,
 
hogy felmelegszik a szív, engedünk mi is,
mint lusta idő ha felgyorsul a jóra
reája zúdult vad áramlatra
úgy tekintünk mi is az alázatra.
 
Tekintetünk szélén páranyom billeg,
de hozzánk nem dermed, elenged, reszket,
s kezek összeérve lelnek mosolygásra,
együtt több a kezdet - elfogadására.

Hogy mondjam meg, hogy nem teheti meg
 
Nézz a csillagok mögé, ha már ott lakik,
anyám kezében sorsa - mulandó
elfogadni kell ma, mondják,
a holnap utánfutó
sóhajcseresznyét sír a szívem.
 
Ne nézz a csillagok mögé ha kérem,
bűnbánat tehetetlenségét vérzem,
ott kéne lenni, kellene tenni eleget,
miként lehet rávezetni a kútra a teret...