Képzelet blogja
Személyespapírhajó
tudom...
Talán sohasem értem meg a mozdulat halálát,
hogy a gondolattól mért nem juthatott el a tettig,
falatnyi hiányért vágyakozó lélek,
hová tekinthet, vadludat keres,
tenyérnyi égen elsuhanó rajban,
ott viszi el, így viszi nyomban,
azt a megmozdulást, ott repül - Látod?
hát így nem nyúlsz érte, ez gondolat kivágott,
lehetetlen kortyok közt, szomjunk, hogy szakad,
kifordított csillagokban sötéten marad,
minden napsütötte, égőként ragyogó,
úgy tűnik el a fény, mint vízben a papírhajó.
https://www.youtube.com/watch?v=Kmiw4FYTg2U
szia idegen
szia idegen
emlékszem rád még régről
valami ismeretlen emléköbölből
néha megmerítem a kanalam,
tükröződő égvirágok közt ha van
néma fodrozódás, nyáröl, porhó, hamu,
elfújt szélimányi ragú,
elpárolgott kedvek elegye, szeret-e,
léleklopások szitáló permete,
meg-megmelenget,
szavakkal terelget,
megkergettet évek
hibák, hollók, vérek,
vérvörös májusokból is
hozzáérhetek
már egésznek el is feledtelek
unaloműző "népi gyógymondóka"
Ha a lábom nem fája,
akkor eszem is volna,
és nem fájna a fejem,
hogy most hol is van helyem...
ha a világ nem volna,
nékem gondom sem szólna,
hogy - itt vagyok halihó:
vigye el a szürke ló...
ez az idő nem kedvez,
összehajt és félretesz,
batyujába beleköt,
hallgassak mint a sült tök...
előbb utóbb megunom,
magamat is kidobom,
kiugrok a bőrömből,
ha a lelkem dörömböl...
Isten áldjon sebtiben,
zsebre rakjon eltegyen,
ha nem tesz el, elszököm,
virág leszek küszöbön...
jégvirág-hullásban
Didergősre fagynak az ablakok,
gyermekkezek karcolnak virágot,
jégszilánkosra hízik a pára
rajta mulatunk mégis mára,
hogy felmelegszik a szív, engedünk mi is,
mint lusta idő ha felgyorsul a jóra
reája zúdult vad áramlatra
úgy tekintünk mi is az alázatra.
Tekintetünk szélén páranyom billeg,
de hozzánk nem dermed, elenged, reszket,
s kezek összeérve lelnek mosolygásra,
együtt több a kezdet - elfogadására.
a levelek nem tarthatják meg a gyökeret...
Hogy mondjam meg, hogy nem teheti meg
Nézz a csillagok mögé, ha már ott lakik,
anyám kezében sorsa - mulandó
elfogadni kell ma, mondják,
a holnap utánfutó
sóhajcseresznyét sír a szívem.
Ne nézz a csillagok mögé ha kérem,
bűnbánat tehetetlenségét vérzem,
ott kéne lenni, kellene tenni eleget,
miként lehet rávezetni a kútra a teret...