Képzelet blogja

Szerelem
kapocsi.ancsa•  2024. február 20. 21:37

Tintafények árnyékában

Tintafények árnyékában 

 

Ízeknek álmán, 

gyakorta mondják - meghalok,

majd megmelegszem, 

s megtartanak a szavak.

Színe van a szónak, 

Íze és melege,

Didergősre fázik a "Ha"

Ha azt szövik bele, 

Ad elvesz elszalad 

Pőre, takart, szid, szakad,

Szinte porzik, pont harap, 

Nyelvet ölt, és össze ölt.

Öltöztető furcsa hölgy, 

Dacos makranc akarat,

Bújt ördög, öreg lakat, 

Zsenge illatú eső, 

Föld, fa, ázott, gyufahő, 

Serceg bennem, sistereg,

Isten áldjon, felnevet, 

Int felém, egy bohó rém,

Összecsuklik billeg, tény, 

Hogy felbukik és sír, alig, 

Őszinte, őszintén rejt amit, 

Megremegő délibáb, 

Éhező nem ad alább, 

Lábat ad a léleknek, 

Etet itat elfektet,

Megiszom és szomjazom, 

Örök vágy és kő, hallom,

Halom amit eldobok 

Eszem iszom meghalok, 

Nélküle az élet gyom, 

Fénye éltet, ha hagyom,

Csélcsap buja szenvedély,

Búja elkap, felcserél,

Ringat, simít ölbe-kap, 

Elhagy, jön és összerak.

kapocsi.ancsa•  2023. október 25. 20:27

Álomtalan élet lop meg - Eltöri a lelkemet

Álomtalan élet lop meg - Eltöri a lelkemet


Álomittas gyönge fénye 

Megpihen a mellemen,

Nem tudom, hogy mely időben 

S milyen módon szeretem.


Ágyra jár az álom - karcsú, 

Gyöngyvigasznyi szürke úr, 

Este lészen, elszenderül,

Vállam ívén felborul.


Őszi napfény, csókja csordul,

Folyik mint a méz - Szabad, 

Megigézni egyszerűen, 

Ezt a lágyra ért nyarat.


Vágya ágyaz, fénye koldul, 

Még most, még és soha már, 

Csak egy cseppet hagy gördüljön

Rám az íze, csapodár.


Elcsen engem, már az ősz is 

Meglop meglep, ér a szín, 

Ki akarná már a nyarat, 

Ébredése furcsa kín.


Kint a bent is, lám az úr is,

Száz színekké komponál,

S élvezem, hogy elveszejtem, 

Avar leszek. Ne találj!


Ne találj meg, ne is keres, 

Szín vagyok mit rejt a tél, 

S így leszek majd, folyton érő,

Szószegénység kérő ár. 


Elmos majd egy este végleg 

S nem mondom: hogy ez be kár...


2023.10. 27-28.

kapocsi.ancsa•  2021. január 3. 15:08

Kócos indulások keblén


Merre mennél, hogyha mernél,

távolról kísértem lépteid,

mindig csak úgy néztem, mintha volnál,

az aki épp csak nincs most itt.

 

Kapukat melegít mindenhol egy-egy kéz,

jönnek és mennek, indulni s jönni kész 

lelkek - lopnak, lopakodnak, vagy már futnak,

nem is látom, úgy tünedezel az ágon.

 

Szél viszi kedved, ágról ágat,

tépett levélből morzsányi vágyat,

új tavasz keblét, melengető jelben,

ha egykor lehetett, lehet még rendben.

 

Havazd tele minduntalan vággyal,

menni akarásod kendőzetlen ággyal,

vetetlen, kócos, fésületlen ének,

borzolja ránk újra a lehetetlenséget.

2020.12.30. 

kapocsi.ancsa•  2015. december 8. 11:22

sár, víz, föld - szabadság

Lehetek sár, vízből és földből
s kiszáradása, naptól és szelektől,
formálhatóan, újra és újra,
porrá hullt illúzió bokra?
 
Pillanat, esendő, ragyogó és más,
kezek alatti vércseppfelvonás.
 
Lehetek sár, vízerő, föld s utad,
mely a talpad alá formálódva hallgatag,
s lehetek veled elmenő,
lábbelidre ülő rész, merengő.
 
Újra, és Újra... víz és föld - széthulló,
önmagát egyre csak tanuló halandó.
 
Lehetek a víz, szomjadat eloltó,
lehetek a por, mi szemedbe szálló,
s könnyé vált vizekből eshetek a földre,
formálódom folyton, énné vált szerepre
 
kedvedre...
 2015.12.08.

https://www.youtube.com/watch?v=wiSBJIqEYvg

kapocsi.ancsa•  2013. január 20. 14:19

selyemigen blúz

Csikordulnak a hangok

valami ellebben a szem előtt,

egy lepel, egy kendő, selyemigen

blúzát veti a szerelem.

 

Gombjai rőzseszemek, lángok,

tüzeket szítanak vad álmok.

Tente vétek, aludj
szép álmok karjában.

 

Vetkezik a tudat

keze épp magasban,

elegáns kis esti

lélegzetruhában,

melle piheg a mának 

- emelkedik, süllyed,

előző alkonyok

messze menekülnek.

 

Megrendül a minden

homlok a homlokhoz,

érinthető szavak,

az idomokhoz,

 

érnek, elérnek, égnek,

tenyerekből izzik

el a csend.

Élek.