Képzelet blogja
SzerelemTintafények árnyékában
Tintafények árnyékában
Ízeknek álmán,
gyakorta mondják - meghalok,
majd megmelegszem,
s megtartanak a szavak.
Színe van a szónak,
Íze és melege,
Didergősre fázik a "Ha"
Ha azt szövik bele,
Ad elvesz elszalad
Pőre, takart, szid, szakad,
Szinte porzik, pont harap,
Nyelvet ölt, és össze ölt.
Öltöztető furcsa hölgy,
Dacos makranc akarat,
Bújt ördög, öreg lakat,
Zsenge illatú eső,
Föld, fa, ázott, gyufahő,
Serceg bennem, sistereg,
Isten áldjon, felnevet,
Int felém, egy bohó rém,
Összecsuklik billeg, tény,
Hogy felbukik és sír, alig,
Őszinte, őszintén rejt amit,
Megremegő délibáb,
Éhező nem ad alább,
Lábat ad a léleknek,
Etet itat elfektet,
Megiszom és szomjazom,
Örök vágy és kő, hallom,
Halom amit eldobok
Eszem iszom meghalok,
Nélküle az élet gyom,
Fénye éltet, ha hagyom,
Csélcsap buja szenvedély,
Búja elkap, felcserél,
Ringat, simít ölbe-kap,
Elhagy, jön és összerak.
Álomtalan élet lop meg - Eltöri a lelkemet
Álomtalan élet lop meg - Eltöri a lelkemet
Álomittas gyönge fénye
Megpihen a mellemen,
Nem tudom, hogy mely időben
S milyen módon szeretem.
Ágyra jár az álom - karcsú,
Gyöngyvigasznyi szürke úr,
Este lészen, elszenderül,
Vállam ívén felborul.
Őszi napfény, csókja csordul,
Folyik mint a méz - Szabad,
Megigézni egyszerűen,
Ezt a lágyra ért nyarat.
Vágya ágyaz, fénye koldul,
Még most, még és soha már,
Csak egy cseppet hagy gördüljön
Rám az íze, csapodár.
Elcsen engem, már az ősz is
Meglop meglep, ér a szín,
Ki akarná már a nyarat,
Ébredése furcsa kín.
Kint a bent is, lám az úr is,
Száz színekké komponál,
S élvezem, hogy elveszejtem,
Avar leszek. Ne találj!
Ne találj meg, ne is keres,
Szín vagyok mit rejt a tél,
S így leszek majd, folyton érő,
Szószegénység kérő ár.
Elmos majd egy este végleg
S nem mondom: hogy ez be kár...
2023.10. 27-28.
Kócos indulások keblén
Merre mennél, hogyha mernél,
távolról kísértem lépteid,
mindig csak úgy néztem, mintha volnál,
az aki épp csak nincs most itt.
Kapukat melegít mindenhol egy-egy kéz,
jönnek és mennek, indulni s jönni kész
lelkek - lopnak, lopakodnak, vagy már futnak,
nem is látom, úgy tünedezel az ágon.
Szél viszi kedved, ágról ágat,
tépett levélből morzsányi vágyat,
új tavasz keblét, melengető jelben,
ha egykor lehetett, lehet még rendben.
Havazd tele minduntalan vággyal,
menni akarásod kendőzetlen ággyal,
vetetlen, kócos, fésületlen ének,
borzolja ránk újra a lehetetlenséget.
2020.12.30.
sár, víz, föld - szabadság
Lehetek sár, vízből és földből
s kiszáradása, naptól és szelektől,
formálhatóan, újra és újra,
porrá hullt illúzió bokra?
Pillanat, esendő, ragyogó és más,
kezek alatti vércseppfelvonás.
Lehetek sár, vízerő, föld s utad,
mely a talpad alá formálódva hallgatag,
s lehetek veled elmenő,
lábbelidre ülő rész, merengő.
Újra, és Újra... víz és föld - széthulló,
önmagát egyre csak tanuló halandó.
Lehetek a víz, szomjadat eloltó,
lehetek a por, mi szemedbe szálló,
s könnyé vált vizekből eshetek a földre,
formálódom folyton, énné vált szerepre
kedvedre...
2015.12.08.
https://www.youtube.com/watch?v=wiSBJIqEYvg
selyemigen blúz
Csikordulnak a hangok
valami ellebben a szem előtt,
egy lepel, egy kendő, selyemigen
blúzát veti a szerelem.
Gombjai rőzseszemek, lángok,
tüzeket szítanak vad álmok.
Tente vétek, aludj
szép álmok karjában.
Vetkezik a tudat
keze épp magasban,
elegáns kis esti
lélegzetruhában,
melle piheg a mának
- emelkedik, süllyed,
előző alkonyok
messze menekülnek.
Megrendül a minden
homlok a homlokhoz,
érinthető szavak,
az idomokhoz,
érnek, elérnek, égnek,
tenyerekből izzik
el a csend.
Élek.