Képzelet blogja

Szerelem
kapocsi.ancsa•  2021. január 3. 15:08

Kócos indulások keblén


Merre mennél, hogyha mernél,

távolról kísértem lépteid,

mindig csak úgy néztem, mintha volnál,

az aki épp csak nincs most itt.

 

Kapukat melegít mindenhol egy-egy kéz,

jönnek és mennek, indulni s jönni kész 

lelkek - lopnak, lopakodnak, vagy már futnak,

nem is látom, úgy tünedezel az ágon.

 

Szél viszi kedved, ágról ágat,

tépett levélből morzsányi vágyat,

új tavasz keblét, melengető jelben,

ha egykor lehetett, lehet még rendben.

 

Havazd tele minduntalan vággyal,

menni akarásod kendőzetlen ággyal,

vetetlen, kócos, fésületlen ének,

borzolja ránk újra a lehetetlenséget.

2020.12.30. 

kapocsi.ancsa•  2015. december 8. 11:22

sár, víz, föld - szabadság

Lehetek sár, vízből és földből
s kiszáradása, naptól és szelektől,
formálhatóan, újra és újra,
porrá hullt illúzió bokra?
 
Pillanat, esendő, ragyogó és más,
kezek alatti vércseppfelvonás.
 
Lehetek sár, vízerő, föld s utad,
mely a talpad alá formálódva hallgatag,
s lehetek veled elmenő,
lábbelidre ülő rész, merengő.
 
Újra, és Újra... víz és föld - széthulló,
önmagát egyre csak tanuló halandó.
 
Lehetek a víz, szomjadat eloltó,
lehetek a por, mi szemedbe szálló,
s könnyé vált vizekből eshetek a földre,
formálódom folyton, énné vált szerepre
 
kedvedre...
 2015.12.08.

https://www.youtube.com/watch?v=wiSBJIqEYvg

kapocsi.ancsa•  2013. január 20. 14:19

selyemigen blúz

Csikordulnak a hangok

valami ellebben a szem előtt,

egy lepel, egy kendő, selyemigen

blúzát veti a szerelem.

 

Gombjai rőzseszemek, lángok,

tüzeket szítanak vad álmok.

Tente vétek, aludj
szép álmok karjában.

 

Vetkezik a tudat

keze épp magasban,

elegáns kis esti

lélegzetruhában,

melle piheg a mának 

- emelkedik, süllyed,

előző alkonyok

messze menekülnek.

 

Megrendül a minden

homlok a homlokhoz,

érinthető szavak,

az idomokhoz,

 

érnek, elérnek, égnek,

tenyerekből izzik

el a csend.

Élek.

kapocsi.ancsa•  2012. szeptember 4. 14:27

a hangok után


 pipiskedve jár a csend

lábnyomába se érj

valahol egyszer minden

utolér

 

lopott pillanatok lelke

ajkadra pihen egy percre,

sóhajt az idő

haza jő

 

majd a megtalált erő,

s kebledre borul

csendet lopni

ez a hangos világ

megtanul

szeretni

http://www.youtube.com/watch?v=XWh5YR8sVrI&feature=related

kapocsi.ancsa•  2012. augusztus 27. 08:18

mint a kávé


kávécseppek

 

olyan…mint a kávé

ajkadra melege - selyem

íze felkavar,

méze a létnek

ha a nektárt tetted belé

léte a vétek,

aranya olvad a szájra

mint a napsugár-ma

s ha cukra nem is szirup

édeskeser valója,
lehetne habbal…

s ha fahéjak pora hozhat szenvedélyt,

illathangulatot

természetből őrölt reményt

az élet mámorát,

fehéríted.

a letett csészéd után

is utána nyúl kezed,

kinek rabja vált bolond

kortyokká bűvölt álmokat,

s ha kóstolt valaha boldogat

bíz szabadon többé egy sem marad,

de mégis…

kávéba csókol

reggeled

szemek barnaságába tekinthet.

s a gondolat mindig oly szabad…

dallamokat húz magára

pár csepp akarat

http://www.youtube.com/watch?v=_5FAJGLhryY

http://www.youtube.com/watch?v=5GbYXdoRS60

http://www.youtube.com/watch?v=F2SJf1J-LHA&feature=related

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom