Képzelet blogja

Ködmozsárban

Tenyerembe süt a semmi

meg akar tán melegedni

néha érzem, néha nézem

megmosolygom eleresztem.

Tenyerembe ül a semmi

ha szeretne néha lenni,

ismerem már, puha bársony,

ruhát váltó tavaszátkom.

Tenyerembe fér a semmi,

összegyűrt rongy, fejedelmi,

álmon lengő létezésem,

reggelente elfelejtem.

Tenyeremben ék az élet,

átüt rajta s menedékek,

sorát vélem, vakon nézek,

semmi álmát várom, téved.

2023 junius 06.

És tegnap csillagokat hazudtam 

mikor megittam az éjszaka hangjait,

talán biz árnyék voltam Ma 

és holnap fény leszek,

megvilágítalak, hogy látszódj, 

de ma, majd eleresztelek.

S elfut tőlem a kétely, hogy utolérlek, 

már már elhiszem, 

de csak addig mozdul a lehetőségem, 

hogy látni lássalak, és látszódni hagylak.

Vajon ki volt a fény ma, 

ki világított meg engemet?

Keressem? mint tó tükrében a tükörképemet, 

úgy elérhetem,

Elfodrozódott körvonallá

épre bűvölöm.

Majd csak elkopik az égről 

és én mögéd állok, 

észrevétlenül.

sűrű a szó, meg nem talál,

békét szuszogó halott madár,

vidámság fest, majd színeket,

színt kell, hogy valljak - elveszett

valami hit, valami lélek,

valamely forma, más szemmé ért meg,

talán a törés, talán a mámor,

vakká ha formált, okkal, ha lát jól

látok-e ég majd, lesz-e még miért,

szavakba forrni, lesz-e mersz, azért,

hiányzik netán, sója és súly már,

kimondatlanok a falaknál 

megrázott.
védtelen tenyerek közti időt
tartunk: mint nappalok fonta éjt,
valahol belecsempészünk némi fényt
minden feketébe...
 
egy szembogár sarkát, csillagbokrot hagyunk nőni:
hogy végtelennek tűnjön
az örökös elmúlás.
Örököltük a halálunkat, felnevelték nekünk,
s hogy élünk, épp úgy megköszönjük,
mint ahogy nem létünk -
 
tengerbe fonjuk - vigye a víz,
hulláma maradjon,
csak az a fodrozódás örökké ringasson - téged.
Te az enyém tetted révbe, majd holtáig szépre,
míg mást szárt hagytál nőni szívzugok ágain.
 
Fa létem megmozdult, voltak törzsig hajolások,
de homlokom őrzi meg, csillagromlásuk.
s így, mindig visszatérhetek,
"ködasszony távolságtépkedő bolyongásaiba"
hogy megkérjem szőjön fényt a továbbgondolásba...