Képzelet blogja

És tegnap csillagokat hazudtam 

mikor megittam az éjszaka hangjait,

talán biz árnyék voltam Ma 

és holnap fény leszek,

megvilágítalak, hogy látszódj, 

de ma, majd eleresztelek.

S elfut tőlem a kétely, hogy utolérlek, 

már már elhiszem, 

de csak addig mozdul a lehetőségem, 

hogy látni lássalak, és látszódni hagylak.

Vajon ki volt a fény ma, 

ki világított meg engemet?

Keressem? mint tó tükrében a tükörképemet, 

úgy elérhetem,

Elfodrozódott körvonallá

épre bűvölöm.

Majd csak elkopik az égről 

és én mögéd állok, 

észrevétlenül.

sűrű a szó, meg nem talál,

békét szuszogó halott madár,

vidámság fest, majd színeket,

színt kell, hogy valljak - elveszett

valami hit, valami lélek,

valamely forma, más szemmé ért meg,

talán a törés, talán a mámor,

vakká ha formált, okkal, ha lát jól

látok-e ég majd, lesz-e még miért,

szavakba forrni, lesz-e mersz, azért,

hiányzik netán, sója és súly már,

kimondatlanok a falaknál 

megrázott.
védtelen tenyerek közti időt
tartunk: mint nappalok fonta éjt,
valahol belecsempészünk némi fényt
minden feketébe...
 
egy szembogár sarkát, csillagbokrot hagyunk nőni:
hogy végtelennek tűnjön
az örökös elmúlás.
Örököltük a halálunkat, felnevelték nekünk,
s hogy élünk, épp úgy megköszönjük,
mint ahogy nem létünk -
 
tengerbe fonjuk - vigye a víz,
hulláma maradjon,
csak az a fodrozódás örökké ringasson - téged.
Te az enyém tetted révbe, majd holtáig szépre,
míg mást szárt hagytál nőni szívzugok ágain.
 
Fa létem megmozdult, voltak törzsig hajolások,
de homlokom őrzi meg, csillagromlásuk.
s így, mindig visszatérhetek,
"ködasszony távolságtépkedő bolyongásaiba"
hogy megkérjem szőjön fényt a továbbgondolásba...

Virágszeretők szirmain nyugszom,
mint napfelkeltékben megbúvó kék,
s liláknak fénye olvad el nyelvemen
nem látszódom, nem lélegzem,
 
megkóstolt illatok feszülnek körém
tengeröbölén a fény, elmélyülni mer - regény
hogy megpihenni mertem, felnézni,
mélyre merít, dob, visz lenni
a Menni idő. Tenyérmeleg
vállakon nyugszanak az estek,
 
szinte látom, hallhatatlan,
érik, érlel, kibont szavam,
s hogy csitt-et susog, szökik - Magam
otthon hagyám: Szemtelen.
Elég. Kevés. Minden. nem...:)
talált szavak a kerítésen

https://www.youtube.com/watch?v=mEu8DrO9PbY