janow blogja
Verskezdemény
Ő az enyém, csakis az enyém Sosem tudod meg, mért szeretem én
Mindkét vállán madarak dalolnak
Lábai nyomán virágok nyílnak
Fölötte mindig kék az ég
Szemei tüzéből sohasem elég
Nagy az én vétkem, az erőm nem elég
Üljünk le!
Nem az a fontos, milyen az év
nem az a lényeg, mi az elég
nem az a lényeg, a világ rólad
mit is gondol rég
te tudod úgyis mitől szép
Ha új nap kél, megint
mindent máskép látsz.
Mit megtennél, nem biztos,
hogy megbánnád.Ki nem próbál, nem nyer,
igaz tán nem is veszít...
De a kétség rosszabbb
mindennél.
Aranyos
A két napja asztalon hagyott
fonnyadó körtédcsordultig meghatott .Se beleharapni, se kidobninem volt kedvedCsak illatozzon még...Én vagyok.Fölös leges
Köd előttem és utánam
Nincs gyökerem, nincsen ágam
Nem is adtak, nem is kértem
rossz pénzemet meg se érem
Mikor némi kenyér akadt
torkomon akadt a falat;
Törni-zúzni sosem tudtam -
Örömkönnyeimbe fúltam...
Arra mennék én
hol a vérehulló, frissre vágott
zöld fű ontja illatát
Hol a fűre hulló vérző
illat félti önmagát
Hol a vér a hófehérbe illő
zöld utat talál
Majd egyszer odaát...