janow blogja

Köd előttem és utánam
Nincs gyökerem, nincsen ágam
Nem is adtak, nem is kértem
rossz pénzemet meg se érem

Mikor némi kenyér akadt
torkomon akadt a falat;
Törni-zúzni sosem tudtam -
Örömkönnyeimbe fúltam...

hol a vérehulló, frissre vágott
zöld fű ontja illatát

Hol a fűre hulló vérző
illat félti önmagát

Hol a vér a hófehérbe illő
zöld utat talál

Majd egyszer odaát...

míg a kínzott föld
fordul billent tengelyén
nem tudom ki ő
s hol kezdődök én
gyermekkorom se tudja
mikor érjen véget
csak mint a nap
egyre éget éget
mert a perc sugallja
halni lenne jó most
most lenne halni jó

esélytelenül felelőtlenül

mert most jó
mert most élni jó

Nyugtalan éjjelemen ki segít?
Céltalanul pergő levelek?
Hasztalan álmok hamva borít,
Négysorosommal sokra megyek...

Álmomban egyszer jegenyére másztam
Annak ágáról falumat beláttam.
Kiáltottam egyet teli tüdőből:

Hol van az ország
Hol van az isten?

Hátha meghallják urak és szegények
Hátha meghallják csecsemők, s vének.
Hogyha meghallják, szívüket kinyitják

s tőle megégnek.

Egy gonosz villám jegenyémbe vágott
Romba döntötte az egész világom
Máglya égette sosemvolt dalomból

Akkor az álmom