janow blogja

Személyes
janow•  2010. június 15. 01:48

Kéregarc

Ne állj föl!

Ne szerezz örömet az öklöknek!
Inkább tedd iriggyé őket!
A pocsolyát, mibe löknek
hirdesd: mily lágy, langyos -
Kezedből kiütött kenyered fogyókúra!
Könnyeiden hízlalt éjek csak arcpakolás...

Nyomorodban is irigyleni fognak!

 

Szeretettel Szécsényi Barbarának szülinapjára.

janow•  2009. november 26. 21:25

Messze vágyom, messze

...honnan  dalok kelnek útra,
rongyos batyumat leteszem,
s kócos, ártatlan gyermek vagyok újra.
Penészes téglák peregnek
a kövérre hízott, dohos falból,
gyermekkorom tisztasága hívogat
megújulva egy régi daltól...
Távol romlás, bűn és kárhozat,
Nincsen "tartozik", "követel", s "áthozat"
- Csak fény van... Éltető fény -
Körülölel önzetlenül az éhező remény:
Hogy a rút falak mind, mind leomlanak
S a rákos daganatként fájó bűnök is
legeslegbelül elbomlanak
majd ott valahol

messze, messze...

janow•  2009. október 31. 18:52

Macskakő kapaszkodókon

Tűnékeny köd-báj homályok,
Reszketeg madárcsaládok
Égre sírt csodás dalától,
Félve írt betűk hadától

szabadulnék...

janow•  2009. május 12. 07:45

Egyedül magam

Lasan szivárog az éj az égre
A láthatár parazsa is hamvad már...
Csendben várom a sok kis lidércet
A halál meg remélem nem messze jár

Az éjszaka jó; sötét, csendes, betakar
De a hajnal, az a hunyorgó hajnal!
Katapultál abba az idegen világba hamar
Tébolyultként zilált aggyal, s hajjal...

Mindegy

Régen - éreztem
Hogy magányos vagyok,
Később viseltem kabátként
Mit rámgombolt a sors

Mire eljön az idő, hogy meghalok
Rájövök: a magány egyedül
Én magam vagyok

Tehát nem futhatok előle
Le sem vethetem,
sem kétségbeesve
ki nem öklendezhetem

Lehajtott fejjel elfogadom:
A magány egyedül Én

Magam vagyok

janow•  2009. május 1. 21:24

Befalazva

Sétálgatok komoly képpel
Körülöttem vígad a világ,
A bolondos szellő illatokat kerget
A levelek közt napsugár vibrál

Egy dalába fáradt feketerigó
rosszallóan csóválja piciny fejét:
Ember! Miért vagy még mindig komoly,
Jókedv utat mért nem lelt feléd?

Miért?...

Mert a tejfelszőke madárcsontú kisfiú
Régesrég keservesen sír idebent,
Nem érti, miért más , mint a többi
Miért lett e világban idegen

Nem érti, miért építek köré
Minden évben vastagabb falat
Miért nem hullik az asztalról neki
Legalább néhány boldogság falat...