janow blogja
Kis éji versláb az ágy alá, mert billeg
Nyugtalan éjjelemen ki segít?
Céltalanul pergő levelek?
Hasztalan álmok hamva borít,
Négysorosommal sokra megyek...
Jin - Jang
Éj harangja fölött hófehér tulipán
Valami készül, valami készül
a szimmetria valahol mégis sérül
Leomlik éjjel - Nappal felépül
Valami készül, valami készül
a szimmetria valahol mégis sérül
Kínjaim nőnek - bűnöm elévül
Valami készül, valami készül
a szimmetria valahol mégis sérül
Minden befektetés egyszer megtérül
Valami készül, valami készül
a szimmetria valahol mégis sérül
Nagy "E" egyenlő "emszer cénégyzet"
Hirosimára lecsap a végzet
Valahol valami mindig készül
A szimmetria pedig örökké sérül.
Jégkaparó
Szétdúltam durván a jégvirágot;
Piciny ablakot karmolva "kertembe"
Ha keveset is, de látni akarok
Friss képet hozni ebbe a ketrecbe.
Míg a szél szárazon borotvál
- s tán még a boszorkányok is fáznak -
A tölgyfa és a kihűlt motorok
odakint
Új tavaszról filozofálnak...
Álomfa
Álmomban egyszer jegenyére másztam
Annak ágáról falumat beláttam.
Kiáltottam egyet teli tüdőből:
Hol van az ország
Hol van az isten?
Hátha meghallják urak és szegények
Hátha meghallják csecsemők, s vének.
Hogyha meghallják, szívüket kinyitják
s tőle megégnek.
Egy gonosz villám jegenyémbe vágott
Romba döntötte az egész világom
Máglya égette sosemvolt dalomból
Akkor az álmom
Eszterlác, vagy mifene
Volt egyszer egy egyszervolt délután
Verebek csintalankodtak
az eleven vadalmafán
Oszt esett.
Én majdbe-versetírtam,
Te forgattad a szemed
Már megint
Hirtelen röhöghetnékem támadt:
A múzsa be(h)intett amint
hogy, hogy nem
katángkóró vidított akkor is
Olyan talánkék, mint az ég...
Lomha a szellő, gyülik a felhő
Hogyha fájna az ég
Fájna sokáig még
Elkomorult az a délután
Lassan telnek az emlők
azok az ólom felhők...
Elszomorult az ég
meddig bírom még?
Ki gyógyít meg, ki engem?
Kígyóit melengettem
hiteknek?
Félem előre már
a holdtalan éjszakát
Vesszen az álom.
Csendben füstbe alázom
porba hullt napom
Zárul a lánc.