janow blogja

Hej, ha a semmi ágán
több ülés nem volna,
az én szívem akkor is
csak odagondolna.

Soha nem is vágyna
jó hársfavirágra
gyalázattól üldözött
ingatag világra.

Hej, ha sínek karja
felém kanyarodna
vérem legyen rajta
mozdonyokat siklató

elátkozott rozsdafolt.

Hogyha kimúlok
testté válok
testvéréül ég madarainak
táplálékul föld férgeinek
válasszon, aki hallgat
válasszon, aki ért

Hogyha a semmibe
múló perccé
válnék, hívjon mind, aki szerető
hívjon mindaz, akit sose ver eső
mindenki, aki szenved
mindenki, aki fél

Majd ha az elmúlás
benned verssé válik:
testvéréül az ég madarainak
nyílvesszőül a föld gonoszainak
gondolj rám, ha a nincsed
nem pótolta az isten.

Mért anyámat bántod énvelem,
Hogy hozzá küldtél engem Istenem?
Talán azzal vétett ő neked,
Hogy elmúlás ellen várt gyermeket?

Jó hely, ahol eddig voltam én:
Hidegségben, nemlét peremén.
Mért kellett a földre születnem
Kovásztalanul és sületlen?

Csak kárára lettem a világnak
Elfordulnak, köpnek, hogyha látnak.
Szégyenére vagyok a családnak
Rokona a mezei csalánnak.

Nem kellek én már itt senkinek
Vegyél hát vissza a semminek.
Túl nagy árat úgy sem kell fizetned:
Lapjait egy ócska kis füzetnek.

... a csúfolódó jégeső
szeretném hinni, ő az,
ki nem mer belém kötni.

Akárhogy is van, morogva
elmegyünk egymás mellett
- két céltalan felleg -

útjainkat letaposott kalászok jelzik:
neki árpatábla - nekem árokparti pántlikafű -
ő délnek tart, én északnak megyek...

...ahogy nagyapám kaszált
takarékosan, kitartón:
szebb volt, mint egy tánc.

Fiatalon tette amit kellett, amit tudott:
Családjával a hátán átéhezte
az országot, a XX. századot.

Majd maradékával bosszút állt:
Túlélt Ferenc Jóskát, Hitlert, Szálasit,
Kun Bélát, Sztálint, Rákosit.

Egyéb barmokat is túlélhetett volna,
ha nem esik nyolcvanöt évesen
arccal a lépcsőn
a mésztejes lavórba...