janow blogja
SzerelemVerskezdemény
Ő az enyém, csakis az enyém Sosem tudod meg, mért szeretem én
Mindkét vállán madarak dalolnak
Lábai nyomán virágok nyílnak
Fölötte mindig kék az ég
Szemei tüzéből sohasem elég
Nagy az én vétkem, az erőm nem elég
Aranyos
A két napja asztalon hagyott
fonnyadó körtédcsordultig meghatott .Se beleharapni, se kidobninem volt kedvedCsak illatozzon még...Én vagyok.Arra mennék én
hol a vérehulló, frissre vágott
zöld fű ontja illatát
Hol a fűre hulló vérző
illat félti önmagát
Hol a vér a hófehérbe illő
zöld utat talál
Majd egyszer odaát...
Ölelés, de meddig?
A sötétségpaplan
nem lepi bokánk:
csillagok alól rugdalunk hideg semmit.
Amit mégis takar, régészeké...
Hisz a vázainkra feszülő
mulandóság miatt
nem ölelhetünk teljességig.
Egyszer majd megláthatják
egymásra tapadó csontjainkat,
De az addig vezető törekvés:
Az csak a miénk!
"B" változat
Atomjaira hullt a világ,
a plazmafelhővé lett éjszaka
mégis csak a bokánkig ér,
rugdaljuk alóla a csillagos semmit.
Amit mégis takar, régészeké...
Hisz a vázainkra feszülő
mulandóság miatt
nem ölelhetünk teljességig.
Egyszer majd megláthatják
egymásra tapadó csontjainkat,
De az addig vezető törekvés:
Az csak a miénk!
Mindenhol
Szeress, ha lelkedben lakok
S rezdülnek éjjel a csillagok
Ha fáznak az újabb hajnalok;
Úgyis, ha magányod én vagyok
Szeress, ha világod itt hagyott,
Ha eljönnek érted az angyalok.
Szeress, ha én is meghalok;
Mert a nemlétben is ott vagyok!