janow blogja

míg a kínzott föld
fordul billent tengelyén
nem tudom ki ő
s hol kezdődök én
gyermekkorom se tudja
mikor érjen véget
csak mint a nap
egyre éget éget
mert a perc sugallja
halni lenne jó most
most lenne halni jó

esélytelenül felelőtlenül

mert most jó
mert most élni jó

Úgy szeretnék virágszirom lenni
Kanyargó folyóvízbe hullni
sodródni a zúgó idővel
Gyermekek szárnyacskáit nézni
Úgyis elszáradok
Mire itt a tél


(Nem végleges, csak 5let...)

szívem a szögön a holnapot várja
- anyám egykori tűpárnája -
csendben egy gyufa lángja lobban
fejemen átkok kavicsa koppan
a böllér rég kifente kését
a jó elnyeri a büntetését
új a szabó, új a mérték
túlélnek, akik sohase kérték
könyörögve az életet bár
homlokukon a célkereszt...
hogyha a plafonra meredek néha
mint a háromnapos grizestészta
álombéli gyors paripák
hagynak el, mint füstkarikák...
valaki mondja ki, mondja miért
egy bűnhődik mindenkiért...
mondja ki valaki, mondja miért
egy bűnhődik mindenkiért...

Hinni, hinni jó lenne még
gyermeki édes lelkesedéssel
szembe nézni a rozsdás késsel
komolyan mondom, untig elég

A kis szigetre végre
visszatérni volna jó
de mindig itthagy - itthagyott
az utolsó hajó
vízihulla testemet
ha part fogadja majd
ősi sziklaszirt legyen
 s szétcsapódni rajt
otthonomba érkezem
akkor is ha kár
megmaradni érdemes
föld alatt és föld felett
tarka láthatár előtt
- korhadó magány -
anyám helyett anyám