janow blogja

Azt akartad, hogy görbe szögeket
egyengessek neked kilószám,
repedt deszkákat, féltéglákat
adogassak kezed alá;

én meg menekültem

Ahogyan nyáron homokozót építettél
télen meg jégpályát locsoltál az udvarra
Vérem helyett véred is adtad volna
Mikor sajátomat pazaroltam -

Értelmet adtunk egymásnak

Hiába jártál haza részegen
s hagyott el ötvenévesen eszed
legyeket hajkurászva decemberben...
gitároztál az idegeinken

imádtad a kacatokat és a könyveket

s nem értetted, mért van mindenki kiborulva
- sokszor gyűlöltelek - mint most magamat...
míg bütykös kezed nem szorítottam eszelősen
azon a napon

borotváltalak holtodban

A temetés után liftekkel álmodtam
sokáig, nagyon sokáig...
S te mindig megsértődtél mikor
visszajöttél álmomban.

Aztán asztalhoz ültünk -

Nem víg borozgatás volt:
szigorú elszámolás -
végül elengedtelek
s te elengedtél

nagy nehezen.

Már gyerekként megmart
a fekete kígyó,
hogy legyek gonosz,
álszent, ki gyón,
miközben azon töri fejét;
hogyan vétkezzen újra
görcsös markában romlását gyúrva
reményét leköpve, váltságát eladva
testét szolgálva, lelkét ...lelakva
hogy ne fogadja be ég, s kivesse föld,
tükre repedjen, s köldökéből
csak szenvedés törjön föl.
Agya hagymázé, tüdeje ráké,
bűzhödt húsa veszett kutyáké,
gyermeteg lelke röhögő

győztes sátáné?

Fázós galambraj robban fel az égre
Homályos szemem álmokat lát végre.
Szerte a világon álmokért cserébe
Milliónyi lélek vánszorog az égbe...