gyermek blogja

milyen volt göndörsége?
mindegy volt. nem tudom.
nagy barna tavaszokban
körkörös kis borzalom.

a szív megható mérgezés
zuhogó madárhalom.
olyan volt göndörsége:
sima volt, mint zárt pofon.

jóváhagyom messzeséged
mint ablakokon az eget,
növeszd titkos hajadig
titkosabb Istenedet

meg szabad-e kérdezni a nevedet?
sokat gondolkodtam. nem lehet.
Te férfi vagy, a legszebbik káoszok,
túlfehér bőrödön sok kisleány árny mozog.
Nagy, csendes szemeidben a szín olyan
, hogy folyton figyelem és nincs olyan szín.
De van hasonló szívroham,
van hasonló zöldülés, ha gyermekarcot ér
egy másik gyermektől ütés.
Ezek után nem érdekel ha kidobsz is. Nézd
a szűz, a kurva: szinopszis.
Az ősz: tartósított testmeleg
és én mindenébe beszerettelek.
Ha jó anyát akarsz belőlem
szeresd el önmagad előlem,
nagy csontjaidat utazd át
mintha Apád csontjait utaznád!
és ébredj fel mellettem, hogy örökké
kérdezgethessem a nevedet.
sokat gondolkodtam és lehet:
a halál otthon. két szívszer per méter.
Te vagy nekem a minden, minden
Péter.

a kezed olyan szép, hogy már nincs időm megérteni

Beüvegezlek minden tájba naponta,
mint ócska szentképet az öregágy fölé.
Elnézeget a táj és könnyen lemondva
zuhan össze kölykes sziveink mögé.
Lassan leverekszik a tisztaság a hóba,
mint szegény erőszak csontos parasztarcokon,
és én megtagadom anyám és apám
, hogy a szerelemmel lehessek rokon.

Halvány vagy és óriási
mint a meghalt csillagok,
nincsen fényed kitalálni
hogyan haldokolhatok.

Messze vagy, de azt hazudtam
szobámban félsz egyedül.
Nem hazugság. A szoba hajlam.
Most én vagy Te itt belül.

A szobámban kinőttek fák
utánozzák ahogy várunk.
Tiszta mindegyik ruhánk
de szemetel a hallgatásunk.