gyermek blogja
VallásPárbeszéd helyett
Hányszor akartam hozzád érkezni
de csak bennlaktam a gyors távozásokban.
Nem is vagy. S mint ilyen részleges gyámság
eladlak és eladsz sok bérelt titokban.
Olyan ember vagy te Isten
magamat kell szidnom
, hogy kezedről az ütést feltételezzem,
s én olyan ember vagyok
amilyen te Isten,
mindent ami visszaüt meg kell szeretnem.
Tehát vagyunk mint egy emberséges bűntény
melynek helyszínén a fájdalom nem elkiáltott.
Tagadd, hogy én tettem
és én tagadom, hogy te,
csak engedd ne ismerni ezt a világot.
sokadik Jézusos
Emelje fel a kezét, aki halt meg már kereszten.
Nem látom, hogy milyen kevesen vagyunk.
Szeretek mindenkit. Persze nem éreztem,
mert nem szeretünk sose. De nagyon akarunk.
Elhiszlek és eltűnsz. Te összevarrott plakát.
Már kétezer éve nem tudunk olvasni.
Kérlek halaszd el az Istent,
és a ma esti vacsorát.
Szeretnék az örömre visszagondolni.
mindennapi ima
aki sokszor tette szét a lábát
végül már nem érzi, ha szétteszi.
én is igy teszem össze a két kezem
már tíz éve este, kérdezni
nem tudom kit
és nem tudom miért,
de megszerettem, ahogy hallgatunk.
mint idős nő mesél a kiégett tévéhez,
bekapcsolom: elalhatunk.
Ima helyett
Jézus a kabátom,
fogasa a bánat.Szeretem, de én vagyoktúl szűk a kabátnak.Uram, ölelj vissza!Szabass át a fényre,hadd lehessek újrasok dobbanás mellénye.
Mert én pici vagyok,vékony mint a cérna.Nagy kabátod súlyakéntgyűlhetek csak célba.
Most ezt írom és síroka bűnnél egyszerűbben.Kabátod zsebébenmegbocsájtást leltem.
Istenről
Eldugult esőzések lehetnek a szemeid,
sok félrefésült érsek köznapi ápoltságod.
Üvöltésed értem, mint legsüketebb lányod
és imádkoztam is ma. A szívemig jól látok.
A Paradicsom neked mint az elvesztett barátok,
kikkel átbuliztál egy egész címtelen évszakot,
és utólag megérted: nem voltak barátok,
mégis sértettségedben csak őket siratod.
A világ sok részegség kevés centimétere,
és Te vagy benne a másnapok kedves személyzete.
Feltakarítod a hangokat
és enni adsz minden homálynak.
Nyugdíjazásod nullázódik,
mint évszakai a fáknak.