gyermek blogja

Mint a drága szőnyegbe csavart halott,
egymásban lettünk értéktelenek.
Úgy ismerlek, mint ördög a papot,
mégis szeretni te kísértesz meg.

Barátság, te szorongó óvodás
ha hazudtál nekem: az emlékeimet.
És most játszásiból
, hogy ne sírjam el magam,
térdedhez nyomom mindkét szememet.