gyermek blogja

Egyre nehezebb verset írni,

Az ősz lassan megjegyez magának
mint fiatalabb, elutánzott bánat.
Azt kóstoltatja, amit meghaltak a fák,
így adnak enni a legrosszabb anyák.
De ha fázom, jó meleg halált ad.
Az ősz lassan megjegyez magának.

Kifut véremből az érrendszer
mint edényből fut ki az édestej,
olyan lefejten és felejtetten
mászik lucsokká a Mennyekben
,hogy összeesem Istenné
mégegyszer.

Most:
ragad a szemem le
bele a szemedbe,
lépked sok testváladék
egymás érkezésébe.
Majd:
tapadj a mellembe,
a balba, hogy reszketve
cserélődjön a hallgatás
ha újra mész el,
messzire.

Zár a csók a szájízemben
mint némákban az "üvölts!!"
úgy libeg,
s egyre szégyenlősebben remeg
nyállá.
Mint hamisított
szenteltvíz mit mise
előtt elereszt a hideg,
úgy leszünk egymás nyeléseiben
melegedő gyorsúszássá.