Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
vallomás
gyermek 2013. október 26. 14:38
Beüvegezlek minden tájba naponta,
mint ócska szentképet az öregágy fölé.
Elnézeget a táj és könnyen lemondva
zuhan össze kölykes sziveink mögé.
Lassan leverekszik a tisztaság a hóba,
mint szegény erőszak csontos parasztarcokon,
és én megtagadom anyám és apám
, hogy a szerelemmel lehessek rokon.
gyermek2013. október 26. 22:31
Ennél szebbet nem is kívánhatnál Mária :)
Igen, az őszinteség az nagycucc, minden időben és minden családi helyzetjelentésben. Ha az nincs, akkor a közösminden sem alakulhat ki :)
Köszönöm :)
csillogo2013. október 26. 21:06
Ez a vers nagyon... igen jelképesen megtudjuk tagadni anyusapust - nekem olykor csak anyus volt, olykor meg apus.
Megérik az ember egyszer, megérti a szerelmet, hogyan működik... aztán szereti a gyerekét és tudja, hogy meg kell tapasztalni az eltolást, a hátraarcot, de visszaáll minden alaphelyzetébe, feltéve, ja mindig őszinte és szeretetteljes kapcsolatban voltunk és vagyunk gyerekeinkkel!
Legyél te is egyszer jó közösminden - ezt kívánom neked szívből!:)
gyermek2013. október 26. 20:45
Köszönöm denton :D
gyermek2013. október 26. 20:44
:))az a jó, hogy Anyuval kibeszéljük a közös és nem közös látomásaink. Mint két próféta, egy szinopszisban :) aztán én tudom, hogy anyusapus vonatkozásban fogok élni mindig. Mert Ők egy közösminden :)
Törölt tag2013. október 26. 20:28
Törölt hozzászólás.
Pera762013. október 26. 20:00
Kisfelnőtt gyermekünk, :) nagyobb fiam nekem is ekkora, szelíd rémálmaimban - jelenlegi halmazállapotában leledzve - máris nagymamaként tekintek ki fejemből szép fiatalon. Dehát a való azért helyretéringet a nemnagyiba. :)
(S már a kisebb is hajmereszt engemet, de így van jól.)
gyermek2013. október 26. 19:52
dehogy, a humorra én nem tudok megbántódni :)
Igen Pera, pontosan így gondoltam azt a pofátlan sort, ahogyan te írod :)
a taknyossa már menne, s szülne, s főzne (ha tudna) :D máskor meg a taknyossági lét többletének elvesztésétől retteg. a gyermekiség beolvasztásától.
Pera762013. október 26. 19:42
Én azt az utolsó két sort úgy látom: régen - s még ma is olykor - a szerelem mián :) a lány a fiú családjába került, igazán elhagyta a szüleit. Megtagadta. :)
És ez így is van jól... A szülő feladata az, hogy felnevelje a gyereket, gondoskodjon róla, felkészítse az életre, szeresse, de amikor felnő, tudni kell elengedni - vissza-visszamegy, ha úgy érzi - kiröppen(het), párt keres, új családot alapít és az lesz a fontos. A szülő-gyerek kapcsolat - ha jó volt - attól megmarad, megszakíthatatlanul, de már a fontossági sorrend a fiatalnak más lesz. Az új családja, amit választ, akiért megtagadja - jelképesen - a másikat.
Törölt tag2013. október 26. 19:34
Törölt hozzászólás.
gyermek2013. október 26. 19:32
jó vagy Attila :))))
Törölt tag2013. október 26. 19:17
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2013. október 26. 17:46
sokszor így érzi az embörlánya, de szerencsére nem eszik olyan forrón...
Tetszik. :)
gyermek2013. október 26. 17:42
egy nagy szenvedély kis szenvedélyeket hoz ki majd belőlem :) Kis szenvedély meg nagyokat. De a jó versek mindig elmaradnak :D
Köszönötem szépen András, és Mamamaci :)
skary2013. október 26. 17:32
ez szép most
Mamamaci402013. október 26. 17:09
brummos!
955kondoros2013. október 26. 16:44
Mit hoz ki majd belőled egy nagy-nagy szenvedély.Vajon
gyermek2013. október 26. 16:04
Maradok, csak lázadok itt. Hiába :)
Pera762013. október 26. 15:55
Jó.
Cükless, de azért maradj honn is még. :)