gyermek blogja

Péter látszik még mellettem,
csendben mint egy háború.
Egy férfinek csak kellettem
szűzen, mint meggyűlt hamu.
Elereszti minden arcom
mint utószót rossz könyveken,
belehelem erős kezét
,hogy tragédiám ez legyen.
Minden-minden érintés
egy felavatott kutyaól,
melybe egymás szívverése
mocorog és felszagol
az eltervezett reszketésig
a tervtelen Istenünkig,
kisebesedett hűségünk
ezer méterről vonyít.

kicsi, de forró gyermektakaró
nyakamba lélegzésed,
dallama szép bolyhos
mint elszakadt ruhán az évek.
súlyos tapogatásaid
mint szegényeken a Nap,
felszabadít, felébreszt
és közben feldagad.
egymásra kell hogy néznünk.
mint kád víz után a hab,
lefoly ketten az életünk.
a csoda fennmarad.

szeretlek. hiába a határ.

a tél lekopott nyári ablak
magamba szorítottalak.
a tél elalvó bűnöző
méhem eldugult eső.
a tél betegebb tengerzaj
mosolyaid mind felfal.
a tél véres fehérnemű
mozgásunk erdőszerű.
a tél fekszik le utoljára
melegünk lesz a fagyásra

Vetkőzz le vetkőzz
mint kevés kenyér héja,
hadd gyűjtögessem
szelíd morzsáid helyét.
Ízleljem úgy ahogy a
halálra van bízva. Ízleljem
szépségünk szegénynegyedét.
Nyelem és öklendem
lágyságod
egy zuhanó tányérra vissza.
Szétszórlak szétszórlak
élni
elrettenő galambjaimra.