gyermek blogja

Olyan ez a táj, hogy nem látom egészen.
Mintha egy részeg sírná el magát
minden egyes részen.
Olyan ez a táj, és jól megcsalom
látod? Tavaly megfogadtam nem hagyom el anyámat.
Idén is megfogadtam, csak már tudom ,hogy elfogom.
Az árnyékainkban dokumentált puszi pénz és pofon
mind összetéved a lassú kocsik alatt,
minden velem jön, elütve is halad.
A falu egyik végéből a másikba eltűnni
ez hallgatásom egyetlen gyártásvezetője,
a kékszeszt csak azért is megkóstolni, hinni
itt mindenki csak menekült vagy meg lesz menekülve.
Kiszámolni mire hazajövök, kábé hány öreg hal meg
ezen a tájon. Nem láthatom egészen.
Gyermek vagyok, aki a szüleinek nem köszöni meg
hogy bárhol halok meg, mindig csak itt éltem.

A rossz és a jó magyarok két nemzete van velem.

Mindkettőt utálom és mindkettőt szeretem.

Indentításom hol román, hol fasiszta.

Disznó vicc vagyok. Síráshoz statiszta.

Ti rászorultok egymás gyűlöletére:
én gyűlöllek téged, és neked is kéne.
Testvéreim, nektek a haza egyremegy.
Hányszor golgotább a puszta mint a hegy?

Ültek. A szívük könnyű járda volt,
alig lebentonzott friss önkívület-
és én néztem, vajon a mi Istenünk
hány letakart tükör undora lehet?

A szobrokon ott maradtak gyors árnyékaink,
süllyedt kezű papok Jézusa leint
-tett. És tovább cigiztek az álmos gyermekek.
Sodort kokárdákon himnuszunk ketyeg.

én nem tudom a zászlók. miért.
a zászlóknak mi haszna. és kiért.
mint nő aki nem akart anya lenni
étvágytalan de még főz,
leforrázza kevés mellét akarattal.
a szabadság sosem. de győz.
konyhai gőz ez a szabadság
etetlen népmesék szakadják,
kihordott kisruhák levetik
magukról emlékeit, s marad
megrágott mészdarab
kényszeres gyermekiségek alatt.
de marad, marad, megmarad.
vagy magyar vagy. vagy szabad