gyermek blogja

Mũvészet
gyermek•  2013. szeptember 29. 10:15

Ady (2010)

Ezernyolcszázhetvenhét.
Tán a novemberi fák fájdalma szülhette.

Nemzetét siratta, verte
hisz maga is az volt,
a búsok szülötte.
Úgy mesélt, mint egy vérrög
ki szerelmes szívekbe sírva-röhög
a saját halálán.
S fekete zongorák
bőgő feszülete
halkul egy költőért.

Kétezer-tiz
júniusának hámló ege.

Zsíros kötetek, sárguló foltjait
rimelik az örök sorok,
s a szűzi lantok, kéjes húrjait
szétfútta a párizsi mocsok. 

gyermek•  2013. szeptember 22. 18:22

gyönge költő

Ápolatlanul nézed a fecskéket
ápol hogyha hull esővíz a kádba
látnivalóul szeplősödik a hátad
látogat az Úr, inkább fullasztana hátra
a fecske tollazatok vegyes áramlatába
de nem enged az Úrnak pillátlan szemhéjad,
számolatlanul belé rúg a lábad.
Kiszárad a kezed
int és verssé hull,
Isten vizet melegít otthontalan, nálad:
és kimossa a szemed
hátha megvakul