Gyereksarok

Jeges úton

Jeges úton megyek hozzád,

fagy vetette ki a horgát...

Cipőm talpa csikorog,

könny szememből kicsorog.

Havat hord a szél a fákra,

nem gondolok most a mákra...

Míg fütyül a fergeteg,

pihe röpköd, rengeteg.

Gondolok már a tavaszra,

nyílik a szám nagy panaszra...

Dől belőle szóvirág:

de keserű hóvilág!

Vizet várnék patakokban,

virágokat pamacsokban...

Hej, de ez még álom itt,

gyúrok addig pár focit.

Hófocikat dobálgatok,

csak engem ne dobáljatok,

mert ceruzám, a hegyén,

sérülékeny ma szegény.

Befejezni hogyan fogom,

e mondókát hogy alkotom?

Hogyha hegye nincs neki,

a hideg ír ideki!

2019. február 3.

Tökkel Ütött Tökkelütött

Volt egy szekér, tele tökkel,

nem rakta meg senki többel.

Ez is elég egy fuvarra,

míg kanyarog erre-arra.

Célba érve jött egy muki,

senki sincs, ki olyan cuki.

Fülig ér a málé szája,

szereti is a babája.

Kicsit kele, kicsit kótya,

olykor mindig kelekótya.

Hozzákezdett a munkához,

tököt dobált, egyet máshoz.

Egyszer aztán rosszul számolt,

gurult a tök, csakúgy gázolt!

Nem vette őt a kegyére,

nagyot ütött a fejére!

Szegény kótya, bármily kele,

változott a név is vele,

mit a falu reá sütött:

Tökkel Ütött Tökkelütött.

2019. január 29.

Gézengúzok

Egyszer három gézengúz,

kiket papa kézen húz,

kitalált egy csúnya csínyt,

mitől mama újra sírt.

A Mikulás nagy napján,

a tél vize bal partján,

Rudi lábát locsolták,

jégvilágba sorolták.

Paták földre fagyottan,

szánkó jól megrakottan...

Így nem indult a járat,

de volt végső ajánlat:

Jót tett egy kis meleg víz,

– műsoron a telekvíz! –

A kiolvadt patákon

repült szánkós barátom!

A szánkó jól felszerelt,

Rudi pata elszelelt...

Nem lett hiány semmiben,

ajándék lett sebtiben!

De a három gézengúz,

kiket papa kézen húz,

meglakolt a csínyekért –

Sorba álltak rímekért!

2018. október 3.

A „Befagyott paták és az egérfogók" c. mesém alapján.

https://blog.poet.hu/gyereksarok/a-befagyott-patak-es-az-egerfogok

Kutyamódra

Kutyamódon kutyagolva,
nedves orral tudakolva,
jön elém a foxi.

Vicsorogva kutyamódra,
máris szökken a komódra,
s nyála csorog - Hoppszi!...

Kutyamódra morgolódva,
árnyékomban borzolódva,
a farka is kacska...

Szúr a szeme kutyamódra,
mert a széken dorombolva
ott terül a macska.

S asztalon a flaska!

2018. szeptember 26.

Valami volt valahol

(Butuska mese)

              Hol volt, hol nem volt, talán a Hollóháti Kis Ország hollóháti tollain – vagy lehet, hogy máshol, nem tudom, de az biztos, hogy volt valahol valami. Talán nevezzük ezt a valamit Valaminek.

Hát, Valami elindult valahová, de mire megérkezett, nem volt sehol, mert útközben eltévedt. Valami nagy erdő állta az útját, azon akart keresztül menni, de ahogy beljebb ért, akkora sötétség vette körül, hogy nem látszott ki belőle.

Elkezdett kiabálni. Gondolta, csak meghallja valaki egy Valaki hangját... Egyre csak kiabált, kiabált, de mindhiába. Nem jött válasz. Azt akarta megtudni, hogy hol van valójában, mert csak akkor tudja, hogy merre kell menni, ha tudja, hogy hol van, és hogy merre van a valahol. Igen, ez lehet a neve annak a helynek, ahová elindult: Valahol. Ezért is indult épp valahová.

Hát csak kiabált, kajabált, míg be nem rekedt, és akkor végre válasz érkezett, méghozzá éppen valahonnan. Elindult hát a hang irányába, és alig egy hét alatt már ott is volt. Szétnézett, és mindjárt látta, hogy jó helyen van, mert ez bizony: Valahol.

              Na, innen aztán már nem mert elindulni sehová, mert nem akart megint eltévedni és sehol lenni. Ezen a helyen élte le hátralevő életét, óvodába, meg iskolába is itt járt. Aztán mikor felnőtt, félrelapátolta a sötétet, hogy dolgozni tudjon.

Kedves Gyerekek, ha valamelyikőtök rájön, hogy miről is szólt ez a butuska mese, akkor sürgősen írja meg nekem is, mert én bizony nem tudom. Sziasztok!

2018. szeptember. 3.