Gyereksarok

Gyerekeknek
stapi•  2019. február 19. 15:05

Az ég ajándéka

Az ég ajándéka

 

 

              Hol volt, hol nem volt, nem tudom, de hogy igaz volt, az biztos, mert magam is láttam a történéseket.

 

              Volt egy bácsi, de nem ácsi. Falunkbéli volt ő, mint azok a gyerekek, akik napról napra kijártak az utcára sétálni, szaladgálni, meg persze görkorcsolyázni. Szerették a természetet, sokat nézték az eget is, ahol a repülőgépeken kívül bizony mindenféle felhő is járt-kelt, fújta a szél.

 

Egy alkalommal gyönyörű bárányfelhők vándoroltak a magasban, és ezek a gyerkőcök észrevették, hogy milyen sok, és hogy milyen különös alakja van némelyiknek. Volt ott nyuszi, bárány, kutya, nyaklánc, meg még sok minden. Gyorsan kiosztották egymás közt, kinek mi tetszett, azt kapta. De ami a figyelmüket leginkább felkeltette, az egy óriási kucsma, azaz téli sapka volt, amilyet a nagyon öreg bácsik viseltek régen.

 

              – Hú, nézzétek! Ilyet csak a régi könyvekben láttam eddig – kiáltotta Vanda.

              – Ez pont az én papámnak való! – válaszolta Rami, aztán összebújva sugdolózni kezdtek.

 

Hogy mit tárgyaltak meg, azt nem tudom, de mindnyájan a kertben kapálgató nagyapó, – azaz a bácsi, aki nem ácsi – felé futottak, és szinte egyszerre kiáltották:

 

              – Papa! Találtunk neked valamit! Gyere gyorsan, mert eltűnik... – és kézen fogva kivezették az utcára, mert ott jobban lehetett látni, nem takarták a házak. Ott aztán a mindig mosolygó, szöszi kis Panka vette át a szót, és a többiek kíváncsi tekintetétől követve, ravaszkás mosollyal az ajkain mondta:

 

              – Papa, vettünk neked sapkát.

              – Sapkát? Nekem? És hol van? – kérdezett vissza a papa, gyanítva, hogy valami turpisság van a dologban.

             – Ott van ni! – kiáltották egyszerre, és az égen még mindig épségben lévő felhőre mutattak. – Látod, az egy kucsma, amit régen hordtál – vette át a szót Rami, az unokája. – Ha azt felhúzod, egész biztosan nem látszik ki a kopasz bucid! – fejezte be, és mindnyájan nagy nevetésben törtek ki. Természetesen a papa is velük hahotázott, majd egy-egy puszival köszönte meg az ajándékot – vagy inkább a vidámító viccecskét.

 

              Hát így történt, vagy igaz volt vagy mese, de elmondta Emese, na meg persze én is láttam ezt a vicces történetet. Remélem, jól szórakoztatok rajta?!

 

 

2019. február 19.

stapi•  2019. február 18. 23:36

Ő lehet a párom

Ő lehet a párom

 

Szederfalu határán

szederindát látok,

ha nem sok a határvám,

szedni is beállok.

 

Szederindán a gyümölcs

feketedik éppen,

míg kiújul a szemölcs,

szütyő telik szépen.

 

Szederbogyó ha gurul,

rejtőzik a fűben,

aki éppen ma tunyul,

nem is gyűjt, csak szűken.

 

Szederágon az eszem

morfondíroz egyre...

Ha kosaram leteszem,

futhatok a hegyre?

 

Szederinda is futott,

hegyoldalon mászott,

azért ilyen eldugott

a bogyója, fázott.

 

Szederbogyót gyűjtöttem,

szederindát láttam,

a szürettől gyűrötten

Szederfalut vártam.

 

Szederfalu határán

Szederfalut látom,

ha szeder van a hátán,

ő lehet a párom!

 

2019. február 18.

stapi•  2019. február 11. 12:33

Elérem a célom!

Elérem a célom!

 

Gyerek vagyok, másodikos.

Előttem az élet.

Majd ha leszek nyolcadikos,

s várom az év véget,

 

akkor kell egy döntést hoznom:

hogyan tovább, merre?

Tudományom túl a Holdon

viszem majd sikerre?

 

Esetleg a létezésnek

határát tágítom?

Vagy inkább az éhezésnek

okait hárítom?...

 

Nem tudom még. Kicsi vagyok.

De azt máris látom,

hogy aki csak ül és nyafog,

nem jut túl a távon.

 

Ezért aztán a tanulást

komolyan kell vennem!

Az alapos, biztos tudást

már most megszereznem.

 

A lazsálást nem csípem én,

szorgalommal írok,

olvasok, és tudás hegyén

nagy csatákat vívok.

 

S majd aztán a végzős évben

sem ülök babéron,

a földi lét nagy terében

elérem a célom!

 

2019. február 10.

stapi•  2019. február 5. 18:47

Bugris bolha

Bugris bolha

 

Bugris bolha ugrana,

kutyahátra hullana.

Hát a kutya mit enne?

Fogán a háj, mi kell'ne.

 

Bugris bolha ha halna,

domborodna a halma.

Kutyaszőrön sok a zsír,

és az bizony ronda sír.

 

Így hát marad a macska,

'kinek jár a halacska.

Bugris bolha tudakol,

macskaháton kutyagol.

 

2019. február 5.

stapi•  2019. február 3. 19:43

Jeges úton

Jeges úton

 

Jeges úton megyek hozzád,

fagy vetette ki a horgát...

Cipőm talpa csikorog,

könny szememből kicsorog.

 

Havat hord a szél a fákra,

nem gondolok most a mákra...

Míg fütyül a fergeteg,

pihe röpköd, rengeteg.

 

Gondolok már a tavaszra,

nyílik a szám nagy panaszra...

Dől belőle szóvirág:

de keserű hóvilág!

 

Vizet várnék patakokban,

virágokat pamacsokban...

Hej, de ez még álom itt,

gyúrok addig pár focit.

 

Hófocikat dobálgatok,

csak engem ne dobáljatok,

mert ceruzám, a hegyén,

sérülékeny ma szegény.

 

Befejezni hogyan fogom,

e mondókát hogy alkotom?

Hogyha hegye nincs neki,

a hideg ír ideki!

 

2019. február 3.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom