Gyereksarok

Humor
stapi•  2018. május 21. 13:06

Palacsinta-ország

Palacsinta-ország
(Kurczina Terézia: Csokiország c verse hatására)

Palacsinta-országról szól
palacsintaversikém,
palacsintát eszik ott a
fiatalság és a vén.

Palacsintasütő lett a
címer és a korona,
palacsintakirály ül a
trónon, mert a rokona

palacsintakenő úrnak,
aki lekvárt nyalogat.
Palacsintafejek zúgnak,
bírálgatnak bajokat,

palacsintaversenyeken
sütik agyon magukat,
s palacsintatetemeken
dédelgetik hasukat.

Palacsinta-országban ez
régen megszokott dolog,
palacsintát, ki visszavesz,
szíve boldogan dobog.

Palacsinta palacsintát,
ha lekvárral keneget,
palacsintagyerek-hintát
telepít, meg tereket.

Palacsintakönnyek árja
palacsintafolyót váj,
s palacsinta dalos szája
kántál, ha béget a nyáj.

2018. május 21.

stapi•  2018. május 19. 12:29

Kocka

Kocka
(Kurczina Terézia: Kerekváros c. versére "hajazva")

Kockaforma ez a város,
az eleje a vége.
Kocka-utcája, ha sáros,
beköltözik a béke.

Kockaszekér viszi oda,
sárban hasig gázolva,
kocka torkon a hahota
kitör, hatig számolva.

Kockafejű szép dalia
hordja terhét békésen,
kocka hasán Rozália
békét ringat székében.

Kockaagyú öreg bácsi
amikor ezt meglátta,
forgó kockán, ni csak, ácsi!
Versnek fordult a háta.

Azért ilyen kockamódi
e bugyuta közlemény,
mert a kocka egy valódi
hatoldalas költemény.

2018. május 16.

stapi•  2018. április 20. 11:11

A csöpp óriás

A csöpp óriás

 

               Hej, valaha régen, mikor madár se járt az égen, élt egy csöpp kis óriás, aki óriásnak képzelte magát.

 

Azon gondolkodott, hogy mi lenne, ha egy óriás unokája lenne? A nagypapa meg akkora lenne, mint a hegyek.

 

              – Talán van is valahol egy ilyen nagypapám – gondolta. – Utánanézek a mesekönyvekben, hátha írt valaki róla. Talán még engem is megemlítenek benne... – és tovább morfondírozott magában.

 

Elképzelte, hogy a papa a hegyek gyomrában él... – bár ez elég hajmeresztő gondolat, mert ha a nagypapi akkora, mint a hegyek, akkor hogyan férne bele? De azzal zárta elmélkedését, hogy a mesében minden megtörténhet.

 

Tovább vágyakozva kitalálta, hogy ha sikerülne felmásznia a hegyek csúcsa alatti üregekbe, barlangokba, talán még találkozhatna is vele. Persze ez szörnyen fárasztó, és nagyon sok időt venne igénybe, amihez ráadásul óra is kellene... Még hogy óra! Sok-sok óra! Hiszen ki tudja, hány óra alatt tenné meg az utat, és meddig lenne ott a sötétben, mindenkitől elzárva... Így hát elhatározta, hogy odarendel egy csomó órát. Legalább nem fog unatkozni, amíg mindet felhúzogatja. Talán még csörgőóra is lesz köztük, az meg nagyon jó szórakozás!

 

Amint eddig eljutott a gondolataival, rendezni kezdte őket: „Kicsi lennék, odamennék, belemásznék, odavárnék...“ És közben ráébredt, hogy ez mind csak kitaláció, hát így folytatta a sorolást: „De nem lettem, sose lettem, óriásnak se születtem.“ Itt aztán elgörbült a szája, és elkezdett zokogni, mint valami csöppség. Csak akkor hagyta abba, amikor a lába már térdig gázolt a könnyeiben.

 

Hirtelen felnézett, mert eszébe jutott, amit valakitől hallott: a sós víz jó a reumára. Gyorsan ledobta hát a ruháit és jól kiáztatta magát a Könny-tóban, amit csinált. Miután jól kilubickolta magát, eszébe jutott, hogy ha ennek a mesének a báján elmenne innen, akkor ő bizony nem lenne itt! S ha nem lenne itt, akkor talán máshol lenne? Hogy is van ez? A mesehintóban bizonyára van mindenféle jó dolog... Például csutora! Utazáskor az kell, mert hiszen az tulajdonképpen egy óriási kulacs. Épp illik egy óriásgyerekhez, még ha az eléggé csöppecske is. A csutorának biztosan van kupakja is, amit kitekerve lehet inni belőle, aztán vissza lehet tekerni. De jó is lesz!

 

Tovább elmélkedve arra a következtetésre jutott, hogy ha be-, ki tekergetné a csutora kupakját, az mérgében fújna rá, mint valami sündisznó, vagy egy mérges macska, hát visszatért a nagypapihoz. Annak talán ruhája sincs, és azért nem jön el hozzá sose, mert nem mer mutatkozni senki előtt...

 

Na, de ez a mese olyan jó, hogy a bája akár ruhának is használható! S akkor már csak kalap kell, ami meg lehetne a csutora kupakja, és már jöhet is hozzá látogatóba, hát nyilván egyenesen hozzá megy ezzel a csodás mesehintóval. Annál is inkább, mert az apónak biztos van egy jó komája, aki főzni is tud, és akkor talán meghívja őt egy jó kis lakomára a hegy tetején!...

 

Amint idáig ért a gondolataival, a feje hirtelen lehanyatlott, és olyan horkolásba kezdett, hogy a közeledő hegyek riadtan kapták fel a nem létező fejüket. Én is otthagytam őt, hadd aludjon nyugodtan, így aztán nem tudom, mi lett a vége, de ti, ha elég ügyesek vagytok, az eddigiek alapján elég jól megismerhettétek, hát találjátok ki, mit tett, amikor felébredt. Addig én is alszom egyet, jó?

Na, nem bánom, mégiscsak elárulom, hogy amikor felébredt, a gondolataiból összerakott egy versikét, amit ezen a blogon el is olvashattok. A címe: Kicsi lennék

 

2018. április 20.

stapi•  2018. április 3. 19:55

Cicafrász

Cicafrász

Öreg házban öreg néni,
férjével, ki nagymajtényi,
lábat áztat minden este,
a mesélő ott kileste.

A cicájuk serdülőben,
játékra van készülőben.
Amint szabad, föl a székre,
s unalmának máris vége.

A két öreg a szobában,
pizsamában, pongyolában.
A cica meg farkat lóbál,
a mancsával fogni próbál.

Mozdul egyet, perdül kettőt,
aztán mindjárt tizenkettőt!
Csak ezután jön a pánik:
a lavórba lebucskázik!

Csobban a víz, fúj a macska...
Minek volt hát ilyen csacska!
Reumás már biztos nem lesz,
de igazi rumlit rendez.

Szőre ázik, egyre nyávog,
ő e vízbe sose vágyott!
Nagyapó meg öreg néni
kikacagja, s leül nézni.

Szegény macska szégyenében
elbujdokol tán ez éjjel.
Ahogy hangzott ez a frázis,
olyan volt e cicafrász is.

2018. április 3.

stapi•  2018. március 30. 20:19

A pórul járt cica

A pórul járt cica


Valahol a hétmérföldes hegyen túl, de a csillagkincses tavon innen, élt egy vénséges-vén házaspár. Nem elég, hogy öregek voltak, de a lábaik is úgy fájtak, hogy folyton áztatniuk kellet ecetes-sós vízben. Tudjátok, az sokat tud enyhíteni az ilyen reumás fájdalmakon. Ezen az estén is így tettek.

 

Volt nekik egy fiatal cicájuk, már nagyocska, de még nem akkora, mint a felnőtt macska. Egy alkalommal, amikor az öregek befejezték a lábaik áztatását, bementek a szobába, és a vízzel telt lavór egy időre ott maradt a két szék között, a padlón. A cica meg felugrott az egyik székre és játszani kezdett a farkával. Ahogy himbálta, folyton utána kapott a lábával. Annyira tetszett neki ez a játék, hogy egészen belemerült. Az egyik ilyen fogócska mozdulat pedig olyan hevesre sikerült, hogy lepottyant a székről. Egyenesen bele a lavórba!

 

Hej, volt is miákolás, csapkodás, prüszkölés meg fújás! Fújt, mint a gőzmozdony, pedig nem is volt forró a víz. Kapkodott, fröcskölt, már az egész konyha ázott, mire sikerült neki kiugrani. Rohant a sarokba és rémülten, rázkódva, nyalogatni kezdte magát.

 

A két öreg nem tudta elképzelni sem, mi történhetett, hogy ilyen zenebona árad a konyha felől, hát szaladtak, ahogy a lábuk bírta. Az meg persze annyira bírta őket előre hajtani, mint ahogy a csiga viszi a házát. Gondolhatjátok, mikorra értek oda... De ami kép fogadta őket, azt sosem felejtik el! A konyha úszott a sok víztől, a bútorok összefröcskölve... Na és a macska ahogy kinézett, az mindent megért! A szőre csapzottan meredt előre, hátra, fel, meg le, a cica rémült szemei pedig hol a gazdira, hol a gazdasszonyra, hol meg a lavórra meredtek. Közben meg egyfolytában miákolt.

 

Aztán ahogy a két vénség elkezdett nevetni, azt bizony nem tette zsebre! Sértődötten bebújt az ágy alá, és egészen a falig mászott, hogy senki ne láthassa a szégyenét.

 

              – El nem felejtem ezt az estét, amíg élek! – hahotázta a bácsi, és feleségére nézett. De bizony azt is úgy rázta a kacagás, hogy alig tudott a feltörlő rongyért elvánszorogni.

 

Miután rendbe tettek mindent, elmentek aludni, de nyilván a macskával álmodhattak, mert néha még éjjel is kuncogtak. Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg öregapátokat, mert ő tudja, hiszen ott volt, ahol ezt elmesélték.

 

2018. március 30.