Gyereksarok

Tavaszi pezsgés

Gólya után fecskesereg,

Rami, Anka nem kesereg.

Arcuk derül, lábuk szalad,

kergetik a "cse'bogarat".

Füves utcán csendül hangjuk,

felnőtt füllel csak azt halljuk:

Ott repül a cserebogár,

jaj, de ügyes, de csapodár!

Friss szellőben lobog hajuk,

hál' Istennek kutyabajuk!

Megtöltenek két üveget,

nem keltenek rémületet...

A baromfi, uccu, bizony,

bekapkodja, nagyon finom!

Az udvaron tülekedve

mindegyiknek jó a kedve.

Amint nézem, megifjulok,

fájt felejtve elindulok...

Nana, öreg, ott az árok!

Még a végén fejre állok...

De a vérem, mint a jó bor,

tüzel bennem még utószor!

Iramodok, lépek hármat...

De talán ez mégis várhat,

nehogy legyen „késő bánat“!

2020. május 15.

Ovifarsang

Ovifarsang kezdődik,

pörögnek a lábak,

apró tipegőikben

örülnek a mának.

Gyerekzsivaj hömpölyög

végig a teremben,

minden álarc vigyorog

ünnepi keretben.

Van itt minden meselény,

vagy talán még más is,

pici szájak peremén

szól ünnepi frázis.

Töröksíp meg dudaszó

csendül a fülekbe,

süti kerül nemsoká,

s tea az üvegbe.

Azután ha a kedvük

csemegére szottyan,

a farsangi társaság

kicsi székre tottyan.

2020. január 7.

A zúza

Volt egy tökmag, tapas gyerek,

kedvence a zúza volt.

Történt egyszer - ó, szent egek! -

tányér fölé hogy hajolt,

villájáról a zúzája

konyhakőre leesett;

megmenteni, nyúlt utána,

s rája bukfencet vetett!

És a zúza, mely rugalmas,

mivel nem volt becsatolt,

pattant, s rajta tökmag talpas

szakszerűen zuzagolt.

2019. január 22.

Semmi sincs veszve!

Advent minden vasárnapján

meggyújtunk egy mécsest.

Anya, te is gyere el ma,

s velünk együtt égesd.

Várakozó kicsiny szívünk

reménységben áll itt,

Jézus Krisztust várjuk vissza,

el fog jönni, úgy hidd.

Csillag jelzi újra, s várjuk,

üdvösségünk hozza,

Karácsonyi ünnepségen

éltünk aranyozza.

Meggyújtjuk hát mécseinket

együtt, örvendezve,

Jézus biztat, hitünk éled,

semmi sincs még veszve!

2018. december 23.

Én vagyok a Télapó

A gyeplőt ha megragadom,
vidám vagyok, nem tagadom.
Rudi repül, vele a szán,
csücsörödik füttyre a szám.

Felhők között egy kicsi rés,
türkiz égen a Nap pihés.
Alant terül néhány falu,
ablakokon nincsen zsalu.

Ide látom a díszeket,
kiscipőkön kis szíveket,
kis szívekben nagy vágyakat,
csodaváró csöpp szájakat.

Megindító, kedves képek,
vérzik szívem, amíg élek.
Papa voltam, de felállok,
Télapóvá csak most válok.

Szarvas-vonta piros szánom
repül egyre, mint az álom.
Csomagokkal megrakottan
szállok tovább, meghatottan...

Ablak nyílik, cipő tágul,
sok apró szem mind rám bámul.
Ilyen csoda egyszer van csak:
árnya van a fehér falnak!

Ha Télapó lett belőlem,
egy gyerek se fut előlem.
Mind azt várja, hogy a Papa
ölén legyen, mint Csillaga!

2018. december 5.