Gyereksarok

Boldog órák

Itt a dömper,

ott a motor,

úgy szól, mint egy

éhes gyomor.

Korgó hangon

kerék gurul,

aki lusta,

mind eltunyul.

leng a hinta,

rajta gyerek,

csillognak a

boldog szemek.

Homok vár a

hűs árnyékban,

dió alatt,

lomb-kvártélyban.

Viktor ügyes,

várat épít,

kislányokkal

ékít, szépít.

Amott vár a

régi csúszda,

Panka szívét

odahúzta...

Óvó néni

és a dadus

szólnak, mint a

paragrafus:

Itt az idő,

most van vége,

mindenkire

vár a széke!

2019. március 9.

Gyermeknap 2018

Gyermeknapi örömóda
csendül fel a téren,
a sátrakban reggel óta
senki sem ül tétlen.

A felnőttek sütnek-főznek -
enni legyen délben;
a gyerekek nekidőlnek,
s eláznak a lében...

...a csocsóban rúgnak-vágnak,
csupa víz a testük,
nem élnek ők, csak a mának -
mi meg innen lessük.

A színpadon lótnak-futnak
a rendező szervek,
a tanárok szemet hunynak,
ha huncut a gyermek.

Nagy boldogság van ma, kérem,
nagy a zaj, a lárma,
túl az ünnepi beszéden,
van, ki táncot járna.

Legyen úgy hát, jön a vendég,
a zenekar hangol,
ha meghívták, azt jól tették,
a nép helyet vackol.

Némely gyerek apja nyakán
ropja táncát, ülve,
a másik meg az aszfalton
totyog szemlesütve.

Végóráján a nap csillan,
éj lesz nemsokára,
tűzijáték röpte villan,
s nézünk fénylovára.

2018. május 31.

Az elveszett óvodás

              Hogy volt-e, vagy csak álmodtam, nem is tudom, de azt hiszem, mégiscsak volt valahol – talán meseországban? – egy óvoda. Ez az ovi olyan picike volt, hogy alig tudom beleírni ebbe a mesébe. Próbálkozom, próbálkozom, de folyton a betűk közé esik és alig tudom kipiszkálni. Na, végre, most már jó helyen van. Rátettem egy i betű tetejére pont helyett. Pont oda illik!

              Történt egy napon, hogy a gyerekek éppen a déli pihenőhöz készülődtek, amikor hirtelen olyan sötét lett, mintha éjszaka lett volna. Az ég be volt borulva, esett az eső, az ablakokon a sötétellő függönyök már el voltak húzva, így aztán nem is csoda, hogy amikor elaludt a villany, annyira sötét lett, hogy szinte bele lehetett ütközni, mint egy falba. Aztán mire az óvó néninek sikerült zseblámpával világosságot varázsolni, az egyik kislány, Blanka, hiányzott. Sehol sem találták, pedig mindent átkutattak. Szekrényeket, fiókokat, folyosót, mosdót, pincét felforgattak, (talán még a lábtörlő alatt is megnézték, nincs-e ott,) de szőrén-szálán eltűnt.

Hejh, volt ám siránkozás! Most mi lesz? Hogy mondják meg a szüleinek, hogy eltűnt? Ahogy tanakodtak, valami halk mocorgás, vagy inkább szuszogás félére lettek figyelmesek. Hallgatóztak, aztán elindultak a hang irányába. Az egyik ágy alól hallatszott. Alánéztek, és tessék, Blanka ott aludta az igazak álmát. Bizony, az ő kedves kis szuszogását hallották. Gyorsan kihúzták és lefektették az ágyra, és szépen betakargatták, meg ne fázzon. A többiek is lefeküdtek, aztán amikor kialudták magukat, és mindnyájan felkeltek, megkérdezték a kis elveszettet, hogy került az ágy alá.

              – Nagyon féltem a sötéttől, azért bújtam oda. Aztán meg elaludtam... – mondta szégyenlősen.

Ezen aztán volt, aki nevetett, de volt olyan is, aki sajnálta érte, hiszen nem jó dolog félni, de végül mindenki örült, hogy semmi baj nem történt. Az óvó néni meg a fejét csóválva annyit mondott:

              – Pont csak az ágy alatt nem kerestünk. De jó, hogy megvagy!

              Látjátok, hogy egy ilyen mesebeli, picike óvodában mi minden megtörténhet? Örüljetek, hogy a tietek valódi, és ilyen szép nagy. Ezt bizony nem tudnám ráírni egy i betűre, hiszen még a füzetből is kilógna!

2017. december 24.