Gyereksarok

Humor
stapi•  2019. április 23. 16:50

A kotnyúl

A kotnyúl

Egy húsvéti képeslap alá

 

Fehér nyúl a kiskertemben

kotkodálva kotlott...

Nem is értem, talán bizony

csak az eszem bomlott?

 

Húsvéthétfő délután volt,

virágnyitó napfény,

nyulambulam hátán mégis

hurkázott a nagy prém.

 

Kiosontam, lopakodtam,

hogy mögé kerülnék...

Dobogott a vén ketyegőm,

nagy volt a feszültség!

 

Végül is a talpam alatt

megcsikordult egy kő -

A kotnyúlnak ennyi elég,

kagylózni kezdett ő.

 

Tapsi füle ágasával

elszelelt az szépen,

nyuszitojás garmadára

így leltem a képen.

---

(Hogyha valós mese lenne,

mi történne eztán?

Ráülnék a tojásokra,

s kikölteném szerdán!)

 

2019. április 22.

stapi•  2019. április 15. 14:11

Tojáshordás

Tojáshordás

 

Tojáshordást vállalnák én,

de nincs szekerem.

Várjanak a gyerekek, míg

összeszerelem?

 

Túl macerás lenne talán,

s nem kivihető,

hisz a tojás azonnal kell,

ha már ehető.

 

Színezékkel, vagy anélkül,

szendvicsre kerül;

hogyha sok van, a szagától

nyulam elterül!

 

Pedig ő a tojáspostás,

ő dugdossa el...

De ájultan, kérem szépen,

hogy juttassa el?

 

Így hát muszáj segítenem

a két kezemmel,

ölbe veszem a nyulamat

nagy türelemmel!

 

Körbeviszem az udvaron,

ő meg lerakja,

így leszek a tojáshordók

örökös tagja.

 

2019. április 15.

stapi•  2019. április 4. 08:36

Bárányfelhős ég alatt

Bárányfelhős ég alatt

 

Szöszi haján táncol a szél,

ablakomba betekint;

zafír szeme vígan beszél:

jó az idő idekint.

 

Társaival a magas ég

báránykáin mulatnak:

angyalokon az a nyakék

takarosan mutathat...

 

Papa, te is válassz egyet,

mely' figurát szeretnéd?

A kiskutyát, vagy a legyet,

netán tortaszeletkét?

 

Annyi mindent rejt e kékség,

válogathatsz kedvedre...

Ott van mindjárt az a szépség,

illik épp a fejedre.

 

Csupasz bucid fel se tűnne,

betakarná a felhő,

hullámzása meg nem szűnne,

ha borzolná a szellő...

 

Csipkelődik e kisleány,

ajkán pajkos a mosoly;

bociszemmel bámul reám,

szívem szívében fogoly.

 

2019. február 17.

stapi•  2019. március 3. 10:46

Kiszámolós mondóka

Kiszámolós mondóka

 

Kiszámolom,

megálmodom,

és az álom

lesz a párom.

 

Egyet mondok,

kettőt hordok.

Kettő van már,

ugyan, hagyjál!

Három legyen,

hogy levegyem.

Négy a menő,

jöjjön elő!

Öt lesz mindjárt -

Marcsi itt járt.

Hatra vágyom,

ő az álmom.

Hét ha lenne,

elmehetne...

Nyolckor már csak

ágyat lássak,

kilenc előtt

nem kell befőtt!

 

Tízet ha üt,

hasamra süt...

 

Aztán vissza,

a kulissza

rejtekében

szület' Éden...

Nem számolom,

húzom, vonom,

kihagyom, ha

vár a konyha.

Így lesz vége,

nincsen béke,

egykettőre

ülök kőre.

Így már aztán

jön a kaftán.

Engem fog ma

ez a forma,

így nem bánom,

lesz-e párom!

 

Kiszámoltam,

megálmodtam,

de a párom

nem az álom...

 

2019. február 19.

stapi•  2019. február 19. 15:05

Az ég ajándéka

Az ég ajándéka

 

 

              Hol volt, hol nem volt, nem tudom, de hogy igaz volt, az biztos, mert magam is láttam a történéseket.

 

              Volt egy bácsi, de nem ácsi. Falunkbéli volt ő, mint azok a gyerekek, akik napról napra kijártak az utcára sétálni, szaladgálni, meg persze görkorcsolyázni. Szerették a természetet, sokat nézték az eget is, ahol a repülőgépeken kívül bizony mindenféle felhő is járt-kelt, fújta a szél.

 

Egy alkalommal gyönyörű bárányfelhők vándoroltak a magasban, és ezek a gyerkőcök észrevették, hogy milyen sok, és hogy milyen különös alakja van némelyiknek. Volt ott nyuszi, bárány, kutya, nyaklánc, meg még sok minden. Gyorsan kiosztották egymás közt, kinek mi tetszett, azt kapta. De ami a figyelmüket leginkább felkeltette, az egy óriási kucsma, azaz téli sapka volt, amilyet a nagyon öreg bácsik viseltek régen.

 

              – Hú, nézzétek! Ilyet csak a régi könyvekben láttam eddig – kiáltotta Vanda.

              – Ez pont az én papámnak való! – válaszolta Rami, aztán összebújva sugdolózni kezdtek.

 

Hogy mit tárgyaltak meg, azt nem tudom, de mindnyájan a kertben kapálgató nagyapó, – azaz a bácsi, aki nem ácsi – felé futottak, és szinte egyszerre kiáltották:

 

              – Papa! Találtunk neked valamit! Gyere gyorsan, mert eltűnik... – és kézen fogva kivezették az utcára, mert ott jobban lehetett látni, nem takarták a házak. Ott aztán a mindig mosolygó, szöszi kis Panka vette át a szót, és a többiek kíváncsi tekintetétől követve, ravaszkás mosollyal az ajkain mondta:

 

              – Papa, vettünk neked sapkát.

              – Sapkát? Nekem? És hol van? – kérdezett vissza a papa, gyanítva, hogy valami turpisság van a dologban.

             – Ott van ni! – kiáltották egyszerre, és az égen még mindig épségben lévő felhőre mutattak. – Látod, az egy kucsma, amit régen hordtál – vette át a szót Rami, az unokája. – Ha azt felhúzod, egész biztosan nem látszik ki a kopasz bucid! – fejezte be, és mindnyájan nagy nevetésben törtek ki. Természetesen a papa is velük hahotázott, majd egy-egy puszival köszönte meg az ajándékot – vagy inkább a vidámító viccecskét.

 

              Hát így történt, vagy igaz volt vagy mese, de elmondta Emese, na meg persze én is ott voltam ám, ahol elmondta! Remélem, jól szórakoztatok rajta?!

 

 

2019. február 19.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom