Gyereksarok

Ramikánk becsapott minket

 

Ramikánk becsapott minket.

Lépett egy kiadós szintet.

Úgy tudtuk, elesett,

a szívünk megesett...

De csak kent magának sminket!

 

Sebeket rajzolva várt.

Bicegve, hajlongva járt.

Arcán a fájdalom

túlnőtt a vádakon...

Szájára szenvedést zárt.

 

Hallottunk kiáltást kint.

Először bevettük mind.

De mikor kimentünk,

máris megpihentünk...

Nem láttunk szemében kínt.

 

Jött felénk, először sírva...

Csalását tartani bírta.

Sántítva döcögött,

de aztán röhögött...

Így most már le is van írva!

 

2019. augusztus 23.

Kemencés vers

 

Kemencében sülögetnek

az igazi kenyerek,

mire őket én kivárom,

fogvacogva remegek.

 

Nem is értem, mi az oka,

hogy oly soká sülnek ők...

Nem tudják, hogy gyerekekben

rém üresek a bendők?

 

Ha valaha nagyobb leszek,

bizonyára pék leszek!

Péklapáton lovagolva

találkozom véletek.

 

A cipóknak megtanítom:

a gyerekek éhesek!

Akkor aztán sülés közben

nem lesznek oly kényesek.

 

Egytől-egyig frissek lesznek,

nem váratnak titeket,

jó pirosan kiugrálnak,

s minden gyermek csipeget.

 

Ettől pedig jó a kedvük,

azt dalolják: "Jó ez így!

Tele szájjal és pocakkal

minden rajkó kedve víg!"

 

2019. augusztus 21.

Magdi és a mák

 

Magdi, Magdi, te ravaszdi,

elszórtad a mákom.

Magdi, Magdi, e paraszti

veteményem várom!

 

Fogd a seprűt, a lapátot,

sepregesd hát össze,

majd meglátom, a cukiba

velem együtt jössz-e!...

 

Mert ki látott oly családot,

hogy a mákon járna?

Biztos te is kitalálod,

hogy ez ki van zárva!

 

Hisz' a máknak vetésben van

leginkább a helye,

s hogyha onnan majd bekerül,

várja a derelye.

 

Így hát, Magdi, te ravaszdi,

ügyesebb légy máskor,

mert elviszen a haraszti

mákosguba-pásztor!

 

2019. augusztus 19.

A kotnyúl

Egy húsvéti képeslap alá

 

Fehér nyúl a kiskertemben

kotkodálva kotlott...

Nem is értem, talán bizony

csak az eszem bomlott?

 

Húsvéthétfő délután volt,

virágnyitó napfény,

nyulambulam hátán mégis

hurkázott a nagy prém.

 

Kiosontam, lopakodtam,

hogy mögé kerülnék...

Dobogott a vén ketyegőm,

nagy volt a feszültség!

 

Végül is a talpam alatt

megcsikordult egy kő -

A kotnyúlnak ennyi elég,

kagylózni kezdett ő.

 

Tapsi füle ágasával

elszelelt az szépen,

nyuszitojás garmadára

így leltem a képen.

---

(Hogyha valós mese lenne,

mi történne eztán?

Ráülnék a tojásokra,

s kikölteném szerdán!)

 

2019. április 22.

Tojáshordás

 

Tojáshordást vállalnák én,

de nincs szekerem.

Várjanak a gyerekek, míg

összeszerelem?

 

Túl macerás lenne talán,

s nem kivihető,

hisz a tojás azonnal kell,

ha már ehető.

 

Színezékkel, vagy anélkül,

szendvicsre kerül;

hogyha sok van, a szagától

nyulam elterül!

 

Pedig ő a tojáspostás,

ő dugdossa el...

De ájultan, kérem szépen,

hogy juttassa el?

 

Így hát muszáj segítenem

a két kezemmel,

ölbe veszem a nyulamat

nagy türelemmel!

 

Körbeviszem az udvaron,

ő meg lerakja,

így leszek a tojáshordók

örökös tagja.

 

2019. április 15.