Gyereksarok

Gondolatok
stapi•  2019. január 22. 14:54

Viszi a szél

Viszi a szél

 

Hull a hó, hull a hó,
és ez nem is álom,
nagyapó, nagyapó
havat lát a fákon.

 

Ha csak ott, ha csak ott
látna havat máma,
salakot, salakot
nem kapna a járda.

 

De lapát, a lapát
jár most a kezében,
sóhaját, sóhaját
viszi a szél éppen...

 

2019. január 22. 9:33

stapi•  2018. október 2. 16:35

A befagyott paták és az egérfogók

A befagyott paták és az egérfogók

 

 

              – Gyí! Indulj, Rudolf! A gyerekek várnak ránk, nem késhetünk el!

 

De bizony Rudi patája meg se moccant. Belefagyott a hóba. A Mikulás a mozdulatlanság láttán leugrott a bakról, és vizsgálgatni kezdte a szánt, aztán Rudolfot, és nem értette a dolgot.

 

              – Mi a csoda történt veled, Rudikám? Még sosem voltál engedetlen... – motyogta nagy szakálla és a bajusza között – mi van veled? Ahá! Nem bírod felemelni a lábad! De hogy történhetett? Még soha nem fagyott a talajhoz a talpad, pedig már sok generáció óta szolgáljuk ki a gyerekeket...

 

A télapó a nyomokat kezdte vizsgálni, amit felfedezett. Aprócska lábak hagyták a hóban, hát hamarosan rájött, hogy néhány rossz gyerek állt bosszút rajtuk, mert tavaly nem kaptak ajándékot, csak virgácsot. Most aztán azt találták ki, hogy vizet öntenek Rudi patáira, így azok odafagytak a földhöz.

 

              – Na megálljatok csak, ti kis gézengúzok! Megemlegetitek ti még ezt! – mondta Mikulás jó hangosan, aztán elballagott, hogy langyos vizet hozzon, amivel kiolvaszthatja Rudi lábait.

 

Végül sikerült, de sok időt veszítettek. A gyerekek már szerte a világon azt hitték, az idén nem is lesz Mikulásnap. Azon gondolkodtak, hogy talán a kalendáriánus bácsik elírták a naptárt, vagy valami egyéb hiba csúszott bele. A várakozástól kimerülten álomra hajtották a fejüket, és el is aludtak azon nyomban.

 

Reggel aztán szikrázó napsütésre ébredtek, mert – bár az éjjel jó nagy adag friss hó esett – az égbolt tiszta volt, és a nagy fehérség csak úgy szórta szét a mosolygó Napocska fényét. Hunyorogva néztek az ablakokra, és – láss csodát! – ott díszelgett a szépen kitakarított cipőcskékben a szebbnél szebb és finomabbnál finomabb ajándék.

 

Hiába, ez a vén Télapó mégiscsak nagyon ügyes! Nem tudom, hogy csinálta, de a késői indulás ellenére minden gyerek időben megkapta az ajándékát.

 

De volt néhány gyerkőc, akiknek még ettől is nagyobb meglepetésben volt részük ezen a gyönyörű reggelen! Benyúltak a gyönyörűen becsomagolt ajándékok dobozába, aztán – egy jó nagy csattanást követően – jajgatva húzták ki a kezüket belőle! A mancsaikon meg ott éktelenkedett egy-egy nagy egérfogó! Azt kapták ajándékba.

 

              Én nem is sejtem, hogy fordulhatott ez elő... Ti vajon tudjátok? Biztosan kitaláljátok. :)

 

 

2018. október 2.

 

Vers ebből: https://blog.poet.hu/gyereksarok/gezenguzok

stapi•  2017. december 19. 10:53

A legszebb karácsonyfa

A legszebb karácsonyfa

Volt egyszer egy kicsi fenyő,
nem lehetett sose menő...
Az ágai szerteszéjjel,
eltördelve téli széllel.

Szomorkodott szegény fácska:
nem fogadja a szobácska
andalító, meleg öle,
nem lesz sose őbelőle

feldíszített karácsonyfa
cukorkákkal jól befonva.
Sem kalácsok, sem a díszek,
nem lóghatnak rajta szívek...

Más fenyőfák olyan szépek,
nincs hibájuk, nagyok, épek...
Csak ő szorul itt cserére,
szép karácsony szégyenére.

Ám egy csöppnyi, kedves gyerek
előtte halk imát rebeg.
Apa, anya, ez kell nekem,
boldogságot csak ez terem.

Vigyük haza, olyan árva!
Szobám neki van csak tárva.
Neki adom csokim felét,
szívem minden szeretetét.

Feldíszítjük, becézgetjük,
beszélget majd ő is velünk.
A sok drága, hiú fákon
nem suhan át ily szép álom.

Anya, apa összenéznek,
a szemeik ködben égnek.
Megveszik a kicsi fácskát,
mesebeli kis Árvácskát.

Estére az angyalsereg
csillogó fa körül lebeg.
S mintha így lett volna mindig,
a szent igét szerte hintik:

Csillag alatt emberré lett,
a Megváltó Földre lépett.
E fa alatt boldog szemek...
Legyen áldott ünnepetek!

Áhítatos csendben végül
a szeretet egyre szépül.
Szívhez szól a bűvös dallam,
kerekesszék gördül halkan -
Csöppnyi gyermek benne révül.

2017. december 15.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom