Gyors (futó) gondolatok

hát ilyen érzés felnőni?

hogy lett fakultatív a szeretet?

változni, meghalni, újra élni, majd belefáradni.

visszhang üvölti 100 ev messziről "mentsetek meg'

miért pont most jöttem rá h nem kellesz 

hogy veled is ugyanúgy elveszek?

summer girl egy pillanatig hittem 

hogy azt a sok mindent visszafizethetem. 

roncstelep, aggódó cigány családok,

vas szívek után motoszkáló karok.

hát de baszki, még ti is? még ti is itthagytok?

rozsdás agyak, végtagok. a lom alatt maradok.

majd jön a rakodó amiben egy jóember 

egy dobogó szívű húsvér ül 

majd megtalál ezer 

megannyi közül.

A visszapillantó tükörben már látszik

a távolság 

De miért van hogy rángat a kormány 

Vissza-vissza ráng.

Törődött a múlt majd ezerszer 

itt hagyott

Üres sárgában villog a szív pedig 

tilos.

És ha fehéret veszek fel a lélek utána 

öltözik?

És ha kulcsra zárok egy kaput vajon 

kitörik?

Nem is számít mert már óriási távolság 

közénk állt.

De a visszapillantó tükör kacsingatva ajánl

vissza visszafordulást.

Ha mindenkivel szembe ilyen, 

ilyen az ámokfutás?

Élték már túl? vagy a holtak maguk elé suttogják:

nem éri meg a visszapillantás

'Bús maskarája a világnak,

Apolló, a faun-mezű :

Üzenek neked, Léda. Várlak.' 

                                     Várnálak...

Lapjaira hullott poros Ady kötet 

Szólongat, hogy 'cigi papírnak még jó leszek'

De nem szívtam én már rég ilyen nedveset

Tocsogós bánatot, elromlott ember könnyeket.

Beszorult levegő még nem alhatok mert álmodok

Üvegesen bámulnak rám a sárga ízű zöld karmok.

Monsteres üvegek zördülnek ahányszor tova lépnék

Még élnék lét vég lennék. Szakadék.

Megremegek ahogy feketén sikongat Hugo Boss öltönyöm

Tudja hogy bűnös mert abban láttál utoljára 

Tudja és fáj, szaggatom gombjait eszelős öröm

De még élnie kell élnie kell az utolsó vacsorára.

Korán jöttem de később nem lehet

Oh ez az esküvőm? Oh nem? Oh a tied?

Ki ez az apró vőlegény és hogyhogy nem én?

Jah, hogy már szavatosak az ígéretek.

'Sikongnak a meleg szelek 

Messze Délen, messze Délen,

Várnak reánk, várnak reánk

Valahol egy tengerszélen.

Sikongnak a meleg szelek.

Kék tengernek kék vizében

Üresen úszik a hajónk

Messze Délen, messze Délen'

És esküszöm sajnálom

Hogy minden éjszakával egyre jobban hiányzom 

Miértekben keresed a választ pedig egész közel 

Az apró pici hibáidban rejtőzik el.

Én a legjobbakat kívánnám neked

de az a kissrác bennem már régen elveszett

Összetört önarcképe szilankossá fagyott,

apró kis koporsóban kései imát rebeg a halott.

Nikotin tapasz tart apró cérnaszálon
A két világ közti lebegésben
Igaz, hogy az utolsó lövést már nem hallom
És megszokottá válik a lét az örök hányingerben.

Fáradozik az utcai lámpa nehezére esik pislogni
Utálja már azt a sok részeget akik támaszkodva
Levegőt levegőre kapkodva oxidációzva
Állnak meg görnyedve sárgát savasat hugyozni.

És ő még mindig bár egyre  laposabbakat villant
Meleg fényével, fényt vetve az emberi okádékra
Elnyomott cigik nyomát viselve testén éjszakákra
és évekre küszködik mert vasfejében egy pillanat.

Még várja még várja őket vissza
Értelmet ad szánalmas életének, hogy egy emlékkő
Egy nagyon felénk ártatlan csóknak
Vár egy végső, halálos utolsó randevúra.