Gyors (futó) gondolatok

"Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már,

S hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz."

Nem tudok hinni, hisz oly hittem a hitben

Tanácstalan száraz szemem nedvesítem.

Hogy lehet elrontani az akaratot? 

Az idő áthídalja a szakadékot?

Kérdőjelek szúrkálják puha szívemet 

Keresem a tetteidben az értelmet.

Sosem voltam féltékeny, nem féltelek én,

De nem lehet soha másé, ő az enyém.

Hol vagy most? Csak menekülsz ki a szívemből

Távol lépnek kettőt, de lábaim kőből.

"Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már,

S hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz."

Gyengéden ölelném át most a derakad,

Csak elbújnék, hogy takarjon szőke hajad.

Csak elbújnék.... előled....előlem 

Csak elbújnék a lehettől.

A mamám kedvel, bár ő mindenkit szeret

Érzem hogy a szívemet körül fogja két kezed.

Őszintén ég a bőröm a felejtés nyoma

Belém vág a széllel a múltnak illata.

My mamma she likes you, but she likes everyone

Néha még járnék, deh a vállam már kivan

Szeretem ha együtt siratjuk meg a napot

Ahogyan sisteregve gyújtja fel a betont.

Magam mögé nézek minduntalan

Keresem a csodát a szemekben.

Néha többet mond egy sejtelmes, szótlan

Mosoly mint ezer szó zengésekben.

Szeretem ha nevetnek az emberek

Miközben én összerogyva sírok

Szeretem ha boldoggá teszem neked

Egy-egy lopott pillanatod.

Kár a futásokért, az elhagyott percekért

Kár mindenért amit csak rosszabbá tettem.

Próbálok előre nézni csak, valamiért

Olvadok mint hócsepp min csak átleheltem.

Leheltem én már be a tavaszt, az illatod

Lehettem én már boldog ember 

Lehettem már az kit az álom itthagyott.

Néha még mosolyog a tükörképem

Néha még tombol bennem egy vihar

Néha még fehéren remény az életem

Néha még a rossz is zavar.

Párás ablaküveg gyengéden

Szűri át a reggeli napfényt

Szívemből kifacsarva ömlik

Könnyem, sutogni merem csak; mért?

De a kocsi nem áll meg csak robog 

Távolodunk, lassan megfulladok.

Fáj ha mosolyogsz, de mostanában 

Már úgyis minden csak fájni szokott.

Tegnap még megvolt a hiányod
Mára füstbe veszet
Már nincs neved...
Hiányzik a gyűlölet
A tied.
Mar ez sincs meg belőled.
De jobb is, hogy már nem tudom ki vagy

Talán.., felismernélek....
Csillagok nem felejtenek
Tovább, élhetem a szánalmas életem.

De ez se végleges.