Gyors (futó) gondolatok

'Bús maskarája a világnak,

Apolló, a faun-mezű :

Üzenek neked, Léda. Várlak.' 

                                     Várnálak...

Lapjaira hullott poros Ady kötet 

Szólongat, hogy 'cigi papírnak még jó leszek'

De nem szívtam én már rég ilyen nedveset

Tocsogós bánatot, elromlott ember könnyeket.

Beszorult levegő még nem alhatok mert álmodok

Üvegesen bámulnak rám a sárga ízű zöld karmok.

Monsteres üvegek zördülnek ahányszor tova lépnék

Még élnék lét vég lennék. Szakadék.

Megremegek ahogy feketén sikongat Hugo Boss öltönyöm

Tudja hogy bűnös mert abban láttál utoljára 

Tudja és fáj, szaggatom gombjait eszelős öröm

De még élnie kell élnie kell az utolsó vacsorára.

Korán jöttem de később nem lehet

Oh ez az esküvőm? Oh nem? Oh a tied?

Ki ez az apró vőlegény és hogyhogy nem én?

Jah, hogy már szavatosak az ígéretek.

'Sikongnak a meleg szelek 

Messze Délen, messze Délen,

Várnak reánk, várnak reánk

Valahol egy tengerszélen.

Sikongnak a meleg szelek.

Kék tengernek kék vizében

Üresen úszik a hajónk

Messze Délen, messze Délen'

Felhők felett mindig ragyog a nap

A kis  esőcseppek a hajadon az ő vállán száradnak

De én csak rázom és rázom fülemben a keresztet

Kicsi lány megtanultam berúgni nélküled

Esőcseppek számolatlanul keresnek végállomást

Kinyújtom nyelvemet hátha

Az elején még ízük is volt már nem érzek 'mást'

Ezek csak olvadnak a számban

"Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már,

S hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz."

Nem tudok hinni, hisz oly hittem a hitben

Tanácstalan száraz szemem nedvesítem.

Hogy lehet elrontani az akaratot? 

Az idő áthídalja a szakadékot?

Kérdőjelek szúrkálják puha szívemet 

Keresem a tetteidben az értelmet.

Sosem voltam féltékeny, nem féltelek én,

De nem lehet soha másé, ő az enyém.

Hol vagy most? Csak menekülsz ki a szívemből

Távol lépnek kettőt, de lábaim kőből.

"Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már,

S hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz."

Gyengéden ölelném át most a derakad,

Csak elbújnék, hogy takarjon szőke hajad.

Csak elbújnék.... előled....előlem 

Csak elbújnék a lehettől.

A mamám kedvel, bár ő mindenkit szeret

Érzem hogy a szívemet körül fogja két kezed.

Őszintén ég a bőröm a felejtés nyoma

Belém vág a széllel a múltnak illata.

My mamma she likes you, but she likes everyone

Néha még járnék, deh a vállam már kivan

Szeretem ha együtt siratjuk meg a napot

Ahogyan sisteregve gyújtja fel a betont.

Magam mögé nézek minduntalan

Keresem a csodát a szemekben.

Néha többet mond egy sejtelmes, szótlan

Mosoly mint ezer szó zengésekben.

Szeretem ha nevetnek az emberek

Miközben én összerogyva sírok

Szeretem ha boldoggá teszem neked

Egy-egy lopott pillanatod.

Kár a futásokért, az elhagyott percekért

Kár mindenért amit csak rosszabbá tettem.

Próbálok előre nézni csak, valamiért

Olvadok mint hócsepp min csak átleheltem.

Leheltem én már be a tavaszt, az illatod

Lehettem én már boldog ember 

Lehettem már az kit az álom itthagyott.

Néha még mosolyog a tükörképem

Néha még tombol bennem egy vihar

Néha még fehéren remény az életem

Néha még a rossz is zavar.