Gyors (futó) gondolatok
IrodalomA vén Ady
'Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű :
Üzenek neked, Léda. Várlak.'
Várnálak...
Lapjaira hullott poros Ady kötet
Szólongat, hogy 'cigi papírnak még jó leszek'
De nem szívtam én már rég ilyen nedveset
Tocsogós bánatot, elromlott ember könnyeket.
Beszorult levegő még nem alhatok mert álmodok
Üvegesen bámulnak rám a sárga ízű zöld karmok.
Monsteres üvegek zördülnek ahányszor tova lépnék
Még élnék lét vég lennék. Szakadék.
Megremegek ahogy feketén sikongat Hugo Boss öltönyöm
Tudja hogy bűnös mert abban láttál utoljára
Tudja és fáj, szaggatom gombjait eszelős öröm
De még élnie kell élnie kell az utolsó vacsorára.
Korán jöttem de később nem lehet
Oh ez az esküvőm? Oh nem? Oh a tied?
Ki ez az apró vőlegény és hogyhogy nem én?
Jah, hogy már szavatosak az ígéretek.
'Sikongnak a meleg szelek
Messze Délen, messze Délen,
Várnak reánk, várnak reánk
Valahol egy tengerszélen.
Sikongnak a meleg szelek.
Kék tengernek kék vizében
Üresen úszik a hajónk
Messze Délen, messze Délen'
Esőcseppek
Felhők felett mindig ragyog a nap
A kis esőcseppek a hajadon az ő vállán száradnak
De én csak rázom és rázom fülemben a keresztet
Kicsi lány megtanultam berúgni nélküled
Esőcseppek számolatlanul keresnek végállomást
Kinyújtom nyelvemet hátha
Az elején még ízük is volt már nem érzek 'mást'
Ezek csak olvadnak a számban
Szegény Catullus
"Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már,
S hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz."
Nem tudok hinni, hisz oly hittem a hitben
Tanácstalan száraz szemem nedvesítem.
Hogy lehet elrontani az akaratot?
Az idő áthídalja a szakadékot?
Kérdőjelek szúrkálják puha szívemet
Keresem a tetteidben az értelmet.
Sosem voltam féltékeny, nem féltelek én,
De nem lehet soha másé, ő az enyém.
Hol vagy most? Csak menekülsz ki a szívemből
Távol lépnek kettőt, de lábaim kőből.
"Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már,
S hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz."
Gyengéden ölelném át most a derakad,
Csak elbújnék, hogy takarjon szőke hajad.
Csak elbújnék.... előled....előlem
Csak elbújnék a lehettől.
A mamám kedvel
A mamám kedvel, bár ő mindenkit szeret
Érzem hogy a szívemet körül fogja két kezed.
Őszintén ég a bőröm a felejtés nyoma
Belém vág a széllel a múltnak illata.
My mamma she likes you, but she likes everyone
Néha még járnék, deh a vállam már kivan
Szeretem ha együtt siratjuk meg a napot
Ahogyan sisteregve gyújtja fel a betont.
Kit az álom itthagyott
Magam mögé nézek minduntalan
Keresem a csodát a szemekben.
Néha többet mond egy sejtelmes, szótlan
Mosoly mint ezer szó zengésekben.
Szeretem ha nevetnek az emberek
Miközben én összerogyva sírok
Szeretem ha boldoggá teszem neked
Egy-egy lopott pillanatod.
Kár a futásokért, az elhagyott percekért
Kár mindenért amit csak rosszabbá tettem.
Próbálok előre nézni csak, valamiért
Olvadok mint hócsepp min csak átleheltem.
Leheltem én már be a tavaszt, az illatod
Lehettem én már boldog ember
Lehettem már az kit az álom itthagyott.
Néha még mosolyog a tükörképem
Néha még tombol bennem egy vihar
Néha még fehéren remény az életem
Néha még a rossz is zavar.