Gyors (futó) gondolatok

Aznap este mások voltunk 

Én a gyenge, te csak olyan te.

És én kiabáltam,

Hisz épp, hogy szabadultunk.

Én a szembe, a sorban pedig te. 

Beálltam melléd, szorosan a kezedhez.

És egy pillanatra hittem. 

Hittem a kimondott szó erejében,

Két lélegzés közti ígéretben,

Melleid mögött a megriadt szívben.

Hittem a hit nélküli életben. 

És fogtam szorosan kezedet... remegett. 

Majd minden fekete lett,

Rózsaszín bocskor emelkedett

Kezed megállt már nem rezegett 

Lendült a láb  s én csak szálltam fejek felett. 

Odébb rúgott konzervdoboz.

Forogtam, két pofára por pofozott. 

Azóta meggyalázott álmok felett uralkodok,

És a szemétdomb felé kacsingatok. 

Én lent maradtam, már más fogja fent kiskezed. 

És megtanultam cipőben lépni métereket, 

Megtanultam az üres konzervek mit is érnek.

Azóta ha szennyes mocskos részhez érek

Rózsaszín bakancsom leporolom, s kecsesen tovább lépek.

Feküdj ide mellém, én itt maradok
Lehet fel se kelek többet, nem is akarok.
Feküdj ide elém, pihegj szabadon
Rád fekszenek, hagyom.

Minden útnak az a célja h elvigyen valahova
De mivan, ha én csak a folyamatot élvezem és ahová visz félek, utálom?

Félek attól, hogy nem felejtelek
Feküdj rám,  hátha eláll, hisz vérzek.
Kezedben a szívcsonkom
Jó erősen, huh, erősen facsarod.
Elvisznek mások, nézek utánad, de maradok.

Figyelembe sem veszi a szám már a tiédet

észre sem vettem, hogy tovább mentem nélküled.

Ez az elfeledés megöli bennem, ez az eltemetés.

Élve a szélbe szórjatok, mert ez már a megszületés 

Valahol elhagytam a szívemből egy darabot 

Háromszögként a körbe csak forog a forog.

Körbevettek lelépnék de nem engednek 

Kísértenek kinevetnek,  követnek a szemeitek. 

Eltűnnek a képzetek a rémhitek  a lényegek,

Kihalnak a halhatatlan emberek, a szerelmek,

Megmarad az Isten, becsapnak az istenek.

Nem hiszitek? Nem kell, én sem hittem a 'meséket'. 

Felébresztem a szunnyadó lidérceket 

Közéjük költözöm szabaddá válok, félig az is leszek.

És ha erre járnak  a kisgyermekek 

Én előbújok és csak ijesztgetek.

Ghánai fahéj illat vagy csak a méreg

                                nikotin

Ajándékok egy öregembernek cigi csikkek

                                oxitocin.

Mazochistán nézi ahogy a körmére ég szívja

                                csak szívja

Fekete szenes ujjait a nyomát a nyomát nyalja

                                csak nyalja

Nem eszik már több napja, szemét legelteti

                                pornómagazin.

Torz karjával markolja szorongatja már nem virágzik

                                a sárga jázmin.

Barnás fogsorából ömlik a rothadás szaga

                                anya? anya?

"Igen én vagyok a fiad az a szép szemű, felismersz még

                                mama?"

Félek tőled köd, hideg

Félek belenézni, a szemed

Ki van húzva lágy feketén

Élek ám élek én.

Eltörött a parfümös üveged

Illatosítja a mocskos gyepet

Kutya nyalja újra, és újra sebed

Visszatérek ám, visszatérek.

Szeretem a sárgát a vöröset

Szavaidban a hazug ígéretet

A csendet, az igazat a jót nélküled

Újra és újra beléd szeretek