Gyors (futó) gondolatok
EgyébKarikatúra
Front, kettős, hármas, vagy csak a villogó nap.
Kalapács, amivel valaki kopogtat a fejemen,
És, szagos bűze van, ha becsukom a szemem;
Titeket érezlek és a villogó sárga folyékony nap,
Ahogy abszurd fényével átszűr egyetlen képet.
Szájad a száján szakálla csiklandozz
Te meg valahová a távolba suttogod:
'Hogy képzeld most is csak rád gondolok.'
Karikatúrát festettél belőle a 'Szakál metál törpe'
Napocskát rajzoltál fölé és dedikáltad cifra betűkkel
Aztán életre kelt és most üvítően villog a csöndbe
Fél fényben megvilágítva a képet, a törpét és téged.
Hang nélkül maradok én ki magamhoz suttogok
Miért kísértesz miért kellett dedikálnod a napot a nagyot?
Ez ilyen teh, kisajátítod majd árnyénként ott hagyod.
Mit suttogjak mit suttoghatok? már nincs név a számon,
Csak a szőrszál darabok amik pecsétet zárnak a szádon.
És a villogó kép ami túl valós ahhoz hogy elhigyjem
Te mindig az igazat suttogod hangodon szelíden.
hipp-hopp
Valami hiányzik a levegőből
ROHANNOM KELL ZIHÁLOK de mitől?
Fennakad, felakadt forog a sír.
Szédülök, ahogy fekszek, hagyjatok
Kérlek, csak hagyjatok aludni
TEMMESSETEK TEMESSETEK csak hadd pihenjek.
Valami hiányzik, miért hazudtok?
Hisz érzem a fényt a koromsötétben
Lógok himbál a kötél hipp-hopp.
Insanus
Kérdőjelek villognak a szemekben
-Most ez komoly? Már megint? -
Rám támad a józanság, megvetem.
Nevetsz mint régen mint régen
-Az emlékek? Talán elfelejtetted?-
Hagyjatok idegenek! Én csak őt ismerem.
Habár úgyis hamár
Bár nem menekülök már
De érzem néha én is elfogyok
Fáj hogy kulcs nélkül is zár
És már régen mindegy
Futok-e vagy maradok.
Bár nem veled vagyok már
De kérlek hidd el mindkettőnknek jobb lesz így
Legalább te hidd el hamár
Nekem idebent fáj
És már régen mindegy mi is volt az ár.
I dont know
A vállam húz lefelé jó mélyre a földbe
Azt hiszem elásom magam most egy kis időre
Néha még sírok de a könnyem már kifogyóban
Vérzik a szíved de már vágod, hogy mivan
Ha szereted azt ahogy a nap megy le
Ha szereted azt ahogy a világ fekete
Talán szereted azt ahogy nézek rád
Mikor félmosolyra húzódik szánk.
Hogyha szereted azt ahogy tartom a kezed
Szereted azt ahogy szeretlek
Ahogy visszanézel tört másodpercek
Nem érted az életben mit szerethetek.
Nem akartam verset írni hiszen
azt hiszem úgysincs kinek
A basszustól már vérzik a fülem de ez az
élet és én imádom. Kopnak ki a szememből a kérdések.
Kék égre kúszik fel a sötétség
Jóéjt zakatol a hold
Zuhan a nap a mélység
Szeretlek, szerettem a volt.