Gyors (futó) gondolatok

Front, kettős, hármas, vagy csak a villogó nap.

Kalapács, amivel valaki kopogtat a fejemen,

És, szagos bűze van, ha becsukom a szemem;

Titeket érezlek és a villogó sárga folyékony nap,

Ahogy abszurd fényével átszűr egyetlen képet.

Szájad a száján szakálla csiklandozz

Te meg valahová a távolba suttogod:

'Hogy képzeld most is csak rád gondolok.'

Karikatúrát festettél belőle a 'Szakál metál törpe'

Napocskát rajzoltál fölé és dedikáltad cifra betűkkel

Aztán életre kelt és most üvítően villog a csöndbe

Fél fényben megvilágítva a képet, a törpét és téged.

Hang nélkül maradok én ki magamhoz suttogok 

Miért kísértesz miért kellett dedikálnod a napot a nagyot?

Ez ilyen teh, kisajátítod majd árnyénként ott hagyod.

Mit suttogjak mit suttoghatok? már nincs név a számon,

Csak a szőrszál darabok amik pecsétet zárnak a szádon.

És a villogó kép ami túl valós ahhoz hogy elhigyjem 

Te mindig az igazat suttogod hangodon szelíden.

Valami hiányzik a levegőből

ROHANNOM KELL ZIHÁLOK de mitől?

Fennakad, felakadt forog a sír.

Szédülök, ahogy fekszek, hagyjatok

Kérlek, csak hagyjatok aludni

TEMMESSETEK TEMESSETEK csak hadd pihenjek.

Valami hiányzik, miért hazudtok?

Hisz érzem a fényt a koromsötétben

Lógok himbál a kötél hipp-hopp.

Kérdőjelek villognak a szemekben
-Most ez komoly? Már megint? -
Rám támad a józanság, megvetem.

Nevetsz mint régen mint régen
-Az emlékek? Talán elfelejtetted?-
Hagyjatok idegenek! Én csak őt ismerem.

Bár nem menekülök már 

De érzem néha én is elfogyok

Fáj hogy kulcs nélkül is zár

És már régen mindegy

Futok-e vagy maradok.

Bár nem veled vagyok már

De kérlek hidd el mindkettőnknek jobb lesz így

Legalább te hidd el hamár

Nekem idebent fáj

És már régen mindegy mi is volt az ár.

A vállam húz lefelé jó mélyre a földbe
Azt hiszem elásom magam most egy kis időre
Néha még sírok de a könnyem már kifogyóban
Vérzik a szíved de már vágod, hogy mivan

Ha szereted azt ahogy a nap megy le
Ha szereted azt ahogy a világ fekete
Talán szereted azt ahogy nézek rád
Mikor félmosolyra húzódik szánk.

Hogyha szereted azt ahogy tartom a kezed
Szereted azt ahogy szeretlek
Ahogy visszanézel tört másodpercek
Nem érted az életben mit szerethetek.

Nem akartam verset írni hiszen
azt hiszem úgysincs kinek
A basszustól már vérzik a fülem de ez az 

élet és én imádom. Kopnak ki a szememből a kérdések.

Kék égre kúszik fel a sötétség
Jóéjt zakatol a hold
Zuhan a nap a mélység
Szeretlek, szerettem a volt.