Gyors (futó) gondolatok

Szőke az a lány, a szemem kékebb mint az övé,

Bár a naplementében minden, minden oly jó.

Olyankor átváltozom egy boldog gyerekké

És hiszek mindennek igazzá válik minden szó.

Merthogy egy két há és hey, menthetetlen vagyok

Ülsz a padon őrülten mint még soha szemedbe kacsintok.

Hazafelé emlékeddel törlöm fel a betont

Tisztítom az elmém szívom a dopamintot.

Ez a mai nap is csak árnyokot fest a falra,

Szenvedek mert a fák összekulcsolják ágaikat.

Félek álmodni inkább csak a levegőben pingálok a holdra,

Ő is bánatos ugyanazt érzi  így hát megérti álmaimat.

Szürke közöny ül a hold nagy kerek arcán,

Szürke közöny csillog szürkés kék szemedben.

Ezt is elkéne már temetnem, így és vétkeztem

Gyengéd mosoly húzódik az arcodon vagy a hold száján,

Már nem is tudom...

nem tudom

jót tenne ha mindent is elfelejtene.

Égető hő metszést vág suttogó torkomra

Majd a nap búcsúcsókot ad

Leülök az út mellé egy padkámra 

Birtokos jelzővel hívom csalódásomat.

Megállok, valami belement a szívembe 

De lehet hogy a szemembe hisz azért nedves.

Kárhozat hogy túl erős vagyok

Kék-e az ég? Lehet-e szeretni? Már minden kétes.

Ő több mint az esetem
Ő a csillogás a szememben
A rezgés a kezemnél
Ez több a szeretleknél.

Rozsdamentes szájak
Piros cipők, lédús eprek
Álmok rólad
El nem játszott szerepek.

Tépnek cibálnak. Nevetek mert azt tudok.

Rúgnak, próbálnak minél lejjebb húzni

Most derül ki a magabiztosság mennyire játszott

Ironikus mert az egyik szerelmes is belém

De talán pont ezért próbál bosszút állni

A gyűlölet tud csak úgy égetni mint én.

Sajnálom ha valakinek fáj, hogy én, én vagyok

Ez Genetika muszáj és mást sem tudok 

Így csak saját magam miatt szabadkozok.

De tanulok és jegyzetelek, már 2 éve nem sírtam

Spórolok a könnyekkel, a haraggal és a szeretettel.

Nem tudom lány kezét őszintén mikor fogtam.

Sajnálom ha nem tetszik hogy tökéletes leszek

Bizonyítanom nem kell se neked se senkinek

Élek, mosolygok, továbbra is ilyen maradok.

Köszöntem: Merse vagyok

Haragszom rád most is nagyon

Nem érted, találgatsz mit csináltál rosszul

Pedig az egyetlen probléma veled 

Az hogy te, te vagy ahogy a szívem szorul.

Utállak azért mert egyre többet érzek

És mert hiába küzdök ellene. 

Utálom, hogy megsebzel és már csak vérzek. 

Tudom akaratlanul ilyen a tekinteted.