Gyors (futó) gondolatok

Soha nem lesz újra

Egyetlen esélyed utolsó esélyed lett

Letagadom szerelmed, neved

Nem számít mennyire fáj;

Hogy az elmém tiltakozik, a szívem szétreped.

Elvérzek, de nélküled

Nem kísért többett az az arc, az a száj..

Szabadon, büszkén szenvedek.

Véget ért a 2020-as év, és ebből az apropóból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.

2020-ban egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Tőled 11 verset publikáltunk az év során, ami jóval meghaladja az átlagot. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 33.2 naponta került fel tőled vers a Poetre. Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :)

A 2020-ban publikált verseidet összesen 3138 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 20%-ába tartozol. Gratulálunk! A szerelem velem című versed volt a legnézettebb 573 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 189-en szoktak megtekinteni).

261 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Megosztozunk kettesben című versed volt a legnépszerűbb 36 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb volt! Idén a régebbi verseid is gyarapodtak 32 kedvencnek jelöléssel, ami azt jelenti, hogy az olvasóknak annyira tetszenek a műveid, hogy a korábbiakhoz is visszajárnak elolvasni őket. Ez az igazi siker! :)

489 hozzászólással is gazdagodtak a verseid az év folyamán. E tekintetben is Megosztozunk kettesben című versed vitte a pálmát 78 hozzászólással.

Hideg napok, hetek, hónapok

Régi emlékek, szemkontektusok.

Megbánt cselekedetek, új bűnök

Kifelejtett öreg főnökök.

Régi énemet levetkeztettem

Létrehoztam a külső jéghegyem.

Egó alatt takart érzékenység

Küzdelem és reménytelenség.

Határozott, laza külső páncél

Alatta rejlő teljes kétség

Bár előttem nem homályos a cél

De az út lehetetlenség.

A tökéltesség elérése

Nemes, lehetetlen gondolat

Vadság és sírás közötti képe

Állandó változás, hangulat

Félek az érzelmektől....

Inkább ölök, mint hogy öljenek

Iszonyodok a reménytől

Túl sokszor haltam már meg.

Bizalom... álom kép

Plátói öngyilkosság,

Gyilkos szakadék.

Kővé akartam válni,

De csak jéggé fagytam

Mely bármikor felolvad

  ....nem akartam....

Úgy érzem, hogy bár régebben talán megtaláltam a helyem itt, de mára már újra megint hideg és közönyös lett minden, a reakciók vagy egyáltalán nincsnenek, vagy semmit mondók. És bár elolvasnak vagy lehet h csak rádkattintanak, de akkor is az embernek (vagy legalábbis nekem) olyan érzésem támad mintha csak a hideg falnak írnának.