Gyors (futó) gondolatok

"Merse? Tudom már régen beszéltünk 

De rég volt már mit megéltünk

Tudod, hogy sose tudtam ezt így csinálni, 

De ügyesen kitaláltam, hogy fogom elmondani." 

"Neh, ne nézz rám így" 

"De most tényleg ne, sosem bírtam a szemedbe,

Nem tudok nélküled élni 

Próbáltam hidd el próbáltam nem utánad sírni 

De már megbántam hidd el, ne nézz a szemembe." 

"Neh, ne vess meg, tudom beszéltük nincsen újra 

Ne nevess még, másért soha

De érted.." 

"Én is ..." mellkasomnak neki dől hajad simogatom 

"Ez most ilyen soha, soha nem akarom." 

Nehezedik fejed 

Mellkasom lassan süllyed 

És már nem emelkedik 

Zihálni kezdek

Levegőért küzd a testem 

De már nem is igazán reménykedik. 

Agh, felülök, szinte feltámadok ágyamból,

Izzadt pólóm fázok. Hajam a fejemre tapad 

Úgy menekülnék az álomból el a valóságtól,

De fejembe zúg tovább a kéjes selymes hang 

Feketén visszhangoznak az üvöltő szép szavak 

Elmentél, rohadtul elmentél de a hangod 

Heyy a hangod itt hagytad.

Elzsibbad a kezem,  vékony ujjak fonják körül
Hangyásodik, remegek, puha nagy kezed
Ez nem a te kezed ezek kezek.
Mindenkié. Kísértenek.

Beugró foszlány képek zivataros álmok
Mindegyikbe szavalok
Megszólalok ez nem az én hangom, ez a hangod.
Nem neked más, neked olyan tiéd. Ezek hangok.

Miért zokogok miről szavalok
Megfordulnék de hátam mögött az arcképem
Női szemek rajta, kékek barnák könnyesek, vérzők.
Hey!!! Hová viszitek?  Hozzátok vissza a szívem.

Két szó közül a középsőt

Ma is csak bámulhatom

A szememben azt a nőt

Üvegszemcse a tükörben

Bilincsek a kezemnél

Nem értem amit látok 

Kezem a zsebembe

Majd cukin elbúcsúzunk örökre

Fáj a tekintetedbe.

Beletúr a hajamba a szél

Megrezeg a hangom nem kemény

Veled ez már rég nem él

Koccannak a gyűrűim

Forró és puha a bőröd de

Már rég jegesek az ujjaim

Olyan mereven nézek előre

Kiesik érzem kiesik belőle

Kitörik, kiesik a lelkem

Már nem állja útját naívságtól élő szem 

Kiszeret a megszünt, életet élvezet

Kereshet menhet után vágyó két kezet

Üressé vált a remeget eltünt a féltő szeretet

Feszült lett a feszület rég uncsi lett a szürkület

Hiszen nézd ugye nem csak szerintem?

De az egész olyan nagyon szürke lett.

Bár nem menekülök már 

De érzem néha én is elfogyok

Fáj hogy kulcs nélkül is zár

És már régen mindegy

Futok-e vagy maradok.

Bár nem veled vagyok már

De kérlek hidd el mindkettőnknek jobb lesz így

Legalább te hidd el hamár

Nekem idebent fáj

És már régen mindegy mi is volt az ár.