A vén Ady

'Bús maskarája a világnak,

Apolló, a faun-mezű :

Üzenek neked, Léda. Várlak.' 

                                     Várnálak...

Lapjaira hullott poros Ady kötet 

Szólongat, hogy 'cigi papírnak még jó leszek'

De nem szívtam én már rég ilyen nedveset

Tocsogós bánatot, elromlott ember könnyeket.

Beszorult levegő még nem alhatok mert álmodok

Üvegesen bámulnak rám a sárga ízű zöld karmok.

Monsteres üvegek zördülnek ahányszor tova lépnék

Még élnék lét vég lennék. Szakadék.

Megremegek ahogy feketén sikongat Hugo Boss öltönyöm

Tudja hogy bűnös mert abban láttál utoljára 

Tudja és fáj, szaggatom gombjait eszelős öröm

De még élnie kell élnie kell az utolsó vacsorára.

Korán jöttem de később nem lehet

Oh ez az esküvőm? Oh nem? Oh a tied?

Ki ez az apró vőlegény és hogyhogy nem én?

Jah, hogy már szavatosak az ígéretek.

'Sikongnak a meleg szelek 

Messze Délen, messze Délen,

Várnak reánk, várnak reánk

Valahol egy tengerszélen.

Sikongnak a meleg szelek.

Kék tengernek kék vizében

Üresen úszik a hajónk

Messze Délen, messze Délen'