Gyors (futó) gondolatok

Rajtam maradt az illatod annyira öleltelek

a szád széle még egy picikét meg-megremeg

Talán a széltől talán csak ráharaptam véletlen

Talán csak bent maradt egy ki nem mondott szeretlek.

Látok mert látlak így csukott szemű éjfényben 

Bárhol a bárcsak megtalált a szép egy rémképben.

Maradok ha távol a tisztes zsugorodik közelre

Hívogat a táncol, halvány csóknyom a lidércen.

Asszem ez már más mint a láz
Mert ő egy látomás
lila hidegtől a szád
Levállik ha hozzáérne más.

Állíts meg mert én leszek
Én ott leszek eskuvodon melletted
Vagy ha mégse lennék már veled
Akkor keress uccso sorban
Egy lehajtott megcsapzott fejet.

Vagy a kutyák csaholasat
Akik felnyaljak az izzadt tépett sebet
Mert folyik és tomenyen éget
Hátamon a piros köröm marta seb

Lila száj piros seb hangos lehelet
Mert még nem akarod
Mert még kívánsz egy szinkopat
Mielőtt teljesen átengeded.

Kevés tetem a hullahegyen

Villányi dombnak csúfolják, turisták

Ráfekszem h befogják.

Te vagy az én Ni-ko-ti-nom

Talán maradt még egy adagom 

Bennem, benned, bennünk.

Hey függő lány, egyszer belehalunk!

Fertő, Fertő-tó, nem jön illatod 

Merülni egyre lejjebb, pihenni hagyod

A víz pára felett 

Száradjon meztelen tested.

Elsétálunk a naplementék felett

Nem nekem, valahogy nem neked 

Találtak ki az amcsi romcsi film végeket

Vagy csak átírtuk a forgatókönyvet.

Hiányos lett a stáblista

Vagy csak rosszak a főszerepek 

És szép lenne ez hidd el

Csak nem veled. 

Egy vásznon nézünk két különböző filmet.

És hol, hol maradok én?
Miért szánt a szánalom szakadást ?
Miért droppol a rain
Depresszív ütemet szagvatást?

Elégetsz a dilis oltáradon
És én vagyok aki rajta marad,
Mert a kés csillanásában
Még egy picit tovább láthatlak.

Gyilkos mosoly is egy félmosoly
És őszinte ahogy a véres eső csepereg.
Majd rám gondolsz miközben felmosol.
Felmosod a kihűlt bűzös véremet.

És akkor van h boldog vagy mert vársz.

Üres és szép csendes és nem érzed h unalmas.

Kerítések amik magad mögött festődtek újjá

Mer te csak úgy féllábbal szoktad meg a megszokást.

Nem reménykedsz h megéled a szebb időket.

Nem facsarod sárgára ki magad 

csak hajtod az ismerős kedveket,

és rájössz h mennyire szépek a kimondott szavak.

Rájössz h újra szereted, ugyanazt a törékenyet

Fűrészeled a jövőt amire gondolni se gondolsz 

Mert tudod h mennyire hamar eljon a búcsú 

Ezért csak élvezed h mennyire nagyon szereted.

Kék szemet, kék szemetesből a szívedet

Mint a kutya aki mindig visszahozza 

A kék labdát, mert nem tudja

h elhajították és nem csak véletlen elveszett.