Gyors (futó) gondolatok

Rád tekintek hosszasan

 Rajtad felejtem szemem,
Te elpirulsz zavartan
Még félsz tőlem, úgy érzem.
Közelléted keresem
Te menekülsz előlem
A két kezedet kérem,
Nem fogadod el kezem.
De azért ritkán, néha
Elindulsz tétovázva
Felém, félve tekintve
Szívemre, de szeretve.
Karomat talán egyszer
Mikor kérem ezerszer
Már, elfogadod végre, 
Megadóan engedve.
Rá borúlva csendesen,
Csókjaim közt elveszve,
Megtudod mitől féltél:
Hogy milyen a szerelem
Fénye, íze én velem.

Pókhálósak már az ablakok

Nem nyílnak meg már olyan könnyen

Mint egykoron minden új elõtt

Tapasztalatból teszik bölcsen.

Kihagynak így sok-sok bánatot,

S csak mi biztos azt engedik be

Nem kockáztatnak már hevesen

Mint egykor, fiatalon döntve.

Elkoptak berozsdásodtak már, 

De lelkük most a legélénkebb;

Bár csak így gondolkodtak volna

Fiatalon is, és jobb és szebb

Lehetett volna a frissesség

És most is a vénség, öregség.

Egy kis átirat 

Két érzelem

Imádlak és gyűlöllek. Miért? Fogalmam sincsen, csak érzem:
Ez a két érzelem van bennem mely szétfeszíti szívem.

Hamu takarja be egyre
Kihunyóban lévő szívem
Átvált bús feketeségre 
Egész belsőm, egész lelkem 
De ne hidd, hogy mi volt elmúlott
Hamu alatt parázs izzik
És ha ezt egyszer felszítod
Benned újra-újra bízik.
Várom a csodát, hívásod
Hogy újra együtt folytathassuk
Mit még csak elkezdtünk ketten:
Megismerni egymást
És élni szerelmesen.

Vasárnap reggel,

Kopár hajnalon