Dr Jekil, és Mr Hájd

 

Dr Jekill Fül-orr-régész orvos volt. Külsőre 40-es pasi, és ronda mint a bűn. Kopaszodott, hasat eresztett, és utálta mindenki.

Ha netalántán gyermeket hoztak hozzá, annak kezdeti ijedtségét pofonokkal csillapította. Megszeppent pácienseire, s beosztott nővérkéire feszt ordibált. Ám érdemben addig nem foglalkozott senkivel, amíg egy meglehetősen vastag borítékot nem csúsztattak a zsebébe. Az alárendelt medikusokat- lett légyen az fiú, vagy lány szexuálisan inzultálta.

Egyszóval undok fráter volt. Erre egy példa:

• Nyújtsa ki a nyelvét, maga hülye, vagy netán azt akarja, hogy harapófogóval húzzam ki?- rivallt rá a doki az éppen aktuális páciensére- Na végre! Mi is a baja?

• A üe á.

• Mi?

• A pffü fál

• Húzza, már vissza a nyelvét, maga idióta, mert így nem értek semmit.

• Kérem Doktor úr nekem a fülem fáj.

• Akkor, meg minek nyújtogatja itt a nyelvét? Szórakozik velem?

• Maga mondta hogy...

• Miiii? Ha azt mondom, hogy ugorjon a kútra, akkor beleugrik?

• Nem, de...

• Nahátakkormeg! Biztos táppénzre akar menni. Csak a bajom van ezzel a sok lógóssal!

Ekkor a beteg egy borítékot húzott elő a zsebéből.

• Bocsánat doktor úr, ezt talán eltetszik fogadni...

• Na végre! Ezzel kellett volna kezdeni.- majd belenézett – Eléggé soványka...

• Csak két hétről lenne szó.

• Na jó. Irénke írja: A beteget fülfájással két hét betegszabadságra veszem fel.

• De doktor úr, ezt talán jobban meg kellene indokolni!

• Ne oktasson engem, maga izé, maga nőszemély! Mit képzel?

Nos azt hiszem ebből levonhatjuk a következtetéseinket azzal kapcsolatban milyen ember is volt Dr Jekil.

Akkor kezdődjék a sztori:

Doktor Jekil hazafelé tartott a munkából, s mint rendesen nem köszönt a hentesnek. Szóval ment, mendegélt, mikor egy rívó nőalakot fedezett fel, pedig nem is volt felfedező. Ám ez a nő nem csak rívó volt, hanem igencsak csinos is.

A doki begerjedve megszólítá:

• Mi a gond nagyság?

• Brühühü- rítt az- nagy az én bajom, nem értheti meg azt akármilyen majom!

• Oh, tehát majomnak titulál?

• Nem, nem, csak mint rímet említém a rémet, ki doki, s oly durva, hogy szavaiból egy nőre a legszebb szó, hogy kurva!

• No, de ki az?

• Dr Jekil! Kihez húgom tévedt, ki jó testvárként helyettem ment el hozzá, bizarr orálkémet kérni, de az nagyon leteremté, de krémet nem adott. Most én, meg itt nyelek nagyot.

• Na, de kérem- vágott közbe az érem másik oldaláról a doki, ki magára ismervén elborzadva mondogatta: „Ez lennék én, az átkok atyja?”– Nem lehet ily hitvány, egy doktor!

• Beeee!- nyújtja ki Jekilre a nyelvét a nő- Nézze, kérem a gégémen hályog, sőt hólyag nő, s mivel nem merem férjezett létemre felfedni az okát panaszomnak, megkértem húgom, ki fiatal leend asszonynak, miszerint imitálja, és egyúttal szimulálja betegségem voltát, a váróterembe tolt át, míg ő Dr Jekilhez betért, s onnan annak durvaságától sírva rohant ki, mert az a doktor, he'de „ANTI”-azt vágta fejéhez, hogy egy feslett ribanc- mi tul. képen én vagyok, s ki ezt nem látja, hülye-é, vagy vak (ok)

• Kérem elég!- lihegé a doktor- ehun egy kenőcs, mi meggyógyítja önt. Elég, ha huncutkodás után a torkára önt egy kupicát, ne szekálja már a hugicát. Kenje be feszt a tortát, vagy azt, mi oda benéz, s megszűnik a baja.

• Oh!– Ohhogott a nő- Maga, egy angyal, bátor megmentő! Mondja, meg a nevét, miként nevezzem?

• Kérem, Mr Hájd a becsületes nevem, egy kissé angyalos, de én nem szégyellem- hazudta a doki, mivel gondolta, hogy a Dr Jekil igencsak otromba csengést váltana ki a nőből, a szerelem írmagját is kiszakítná tőből.

• Oh, Mr Hájd, micsoda férfi! Kedvem máris rendes, kísérjen el kedves!

   

  Le is lett rendezve Mr Hájd rendesen, udvarias vala, mint a vadász a lesen. Hanem változása nem tartott örökké, a kórházba érve nem váltott ökörré.

  Újfent durva volt ő, megint Dr. Jekil, utálta mindenki, hogy a rák egye ki. Hanem mikor aztán a nővel találkozott, azonmód Copperfildként rögtön átváltozott. Leélte életét, két én között bátran. 2=1, elég fura számtan.

  Hanem mesém végén, jön, egy aggott újság, olvassátok ehun jön, már a tanulság:

   

  Akinek van köpenye, az forgassa!