Angyal

Edeke•  2021. augusztus 7. 19:49  •  olvasva: 194

  • Nézd anya, angyal!- mutatott a kislány, egy alakra, aki a híd korlátján állt.

  • Jól van kislányom, majd később..- válaszolta az anyja, oda sem figyelve gyermekre, mert éppen egy fontos pletykába bonyolódott a barátnőjével, akivel az imént futott össze a forgalmas belváros egyik sarkán.

A kislány nem bánta, hogy az anyja nem figyel rá. Ő az angyalt nézte. „Milyen szép vagy!”- gondolta. Persze ez, csak a gyermeki szemnek volt egyértelmű. Egy átlagos felnőtt, ha az angyalra nézett, csak, egy kiégett középkorú nőt látott. Csapzott haja, a szél játéka volt, arcán, már megjelentek az öregedés ráncai. Ruházata, a konfekció osztály kínálatát dicsérte. Némán állt a híd pillérjén, mintegy tíz méter magasan az úttest fölött, és vagy ötven méterre az alant húzódó folyótól. A kislány gyönyörködve merült el ennek a lénynek a szépségében.

Aztán észrevette egy járókelő is. Hangos sikoltással adta a tudtára, hogy mit lát. Az emberek csöndes rosszallással tekingettek a hangoskodóra, de amikor tekintetükkel követték annak görcsösen előremeredő mutatóujját, akkor megdöbbenve konstatálták, hogy itt öngyilkosság esete fog fennforogni.

Többen rögtön a mobiljuk után kaptak. Nem a mentőket, vagy a rendőrséget hívták. A Tik Tokra, vagy a Youtubra csináltak videót, remélve, hogy akkor is sikerül majd a felvétel, ha a mélybe ugrik a nő. Persze akadt olyan is aki a segélyvonalat hívta. Hangos szirénázások közepette meg is jelent egy kék autó, aztán még egy, és még egy. Végül a tűzoltók is befutottak, bár azt senki sem tudta, hogy miért...

Amikor, ezek a nagyon fontos szervek átvették az uralmat az utca ezen szakasza felett, rögtön kordonokat emeltek, és hangosbemondókon keresztül mindenféle utasításokat kiabáltak a bámészkodó tömeg fülébe. Egy ballonkabátos, láthatóan nagyon tekintélyes személy indult el magányosan a híd felé, ahol a nő valószínűleg öngyilkosságra készült. Egy kihangosító berendezés volt a kezében.

  • Hölgyem! Én Kistót Kristóf vagyok, rendőrségi pszichológus. Segíteni jöttem!

A nő most először mozdult meg. Fejét a hang irányába fordította, és csöndesen figyelte a férfit. Az folytatta a hangoskodást:

  • Kérem! Azért vagyok itt, hogy együtt találjunk megoldást a problémájára! Engedje meg, hogy segítsek önnek!

„Probléma?” – gondolta a nő- „ Milyen probléma? Haza készülök végre!”

Persze az angyalok szavát, csak nagyon kevesek képesek megérteni. Kistót Kristóf nem tartozott ezek közé. Viszont a kislány, aki először észrevette az angyalt tisztán, és világosan értett minden szót. A rendőr-pszichológus folytatta a protokollt:

  • Hölgyem, kérem jöjjön le onnan, szeretném önt meghallgatni, mert, csak úgy tudok segíteni!

Az angyal megmozdult. Ez a vékony párkányon elég merész attrakciónak bizonyult. A tömeg alant felhördült. Többen eltakarták a szemüket, hiszen biztosak voltak abban, hogy elveszíti az egyensúlyát, és a mélybe zuhan. De az angyal biztosan állt a talpán, és teljes figyelmét a lent kiabáló apró alakra fordította.

  • Nincs szükségem segítségre. Lejárt az időm, haza megyek!- suttogta maga elé.

  • Nem hallom asszonyom, kérem beszéljen hangosabban!

  • Azt mondja, hogy hazamegy!- kiáltotta a kislány, de az ő vékony hangját elnyomta a tömeg, és az utca zaja.

  • Most mennem kell.- suttogta az angyal, és elrugaszkodott a pillérről.


A kislány boldogan látta, ahogy az angyal kiterjeszti gyönyörű szárnyait, és ahogy fenségesen meglengeti azokat egyre feljebb és feljebb kerül az égbe. A feje körül hirtelen megjelent a glória, aztán valami megfoghatatlan muzsika csendült fel a légből. Ennyire gyönyörűségeset ez a gyermek, még csak elképzelni sem tudott ezidáig.

Persze ezt csak ő látta így. Lent a tömeg, annyit észlelt az egészből, hogy egy kiégett negyvenes spiné leugrott a hídról, és aszott teste hangos csattanással csapódott a betonba...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

M.Elisa2021. augusztus 11. 22:05

@Edeke: :-)

Edeke2021. augusztus 11. 17:32

@M.Elisa: https://youtu.be/1ZQII2vJdHc

M.Elisa2021. augusztus 11. 17:25

@Edeke: meg wifi jel

Edeke2021. augusztus 11. 10:34

Ahogy az Emil Rulez mondja: csak egészség legyen, meg térerő.

Twilight2021. augusztus 10. 20:49

@M.Elisa: Egyetértek!

De ma a világ pont e kettő hiányától szenved....

M.Elisa2021. augusztus 10. 20:46

@Edeke: egészség legyen és szeretet a többi nem számít

Twilight2021. augusztus 10. 20:42

@Edeke: nézőpont kérdése.

Jah, az élet szép. Csak a világ xar.. vagy inkább a gonosz....

Edeke2021. augusztus 10. 20:40

@M.Elisa: Ami az egyik embernek pokol, a másiknak éden. Hozzáállás kérdése az egész.

M.Elisa2021. augusztus 10. 20:32

@Edeke: „az élet szép, tenéked magyarázzam„

Edeke2021. augusztus 10. 19:03

@Twilight: (lehet, hogy ez már a pokol..)

Twilight2021. augusztus 10. 11:44

@Edeke: az biztos, hogy a gyermekek még sok mindent másképp látnak és ők látják jól! (Nekik még nyitva van minden szemük és főleg az egész szívük.... Sok felnőtt már csak fél szívvel él, vagy szívtelenül, érzelmek nélkül vegetál.)

De viszont maga az öngyilkosság az tuti, hogy a gonosz műve, aki végzetes kimenetelű elkeseredésbe taszította az "angyalt" s tette magához hasonlóan bukottá. Bár nyilván nem tudjuk biztosan, hogy odaát hová került a nő....

Sajnos és pláne ebben a mai világban sok angyal bukik el ilyen rettenetes módon és bizony sokszor nagyon el tud keseredni az ember olyannyira, hogy megforduljon a fejében az öngyilkosság gondolata.
Hogy könnyebb lenne végleg kiszállni ebből az egész mókuskerékből és itt hagyni eme földi poklot az összes f..zágával együtt.

Csak hát a franc se akar a pokolra kerülni, mert mi van, ha mégis...! 🙃

Edeke2021. augusztus 10. 10:37

@Twilight: lehet nem is angyal volt, csak egy gyermek így próbálja elfogadtatni magával a rettenetet.

Twilight2021. augusztus 9. 20:54

Én nem hinném, hogy az angyalok ilyen öngyilkos és teátrális módon távoznának, de maga a novella lebilincselő és megdöbbentő, tetszett! 😊

Edeke2021. augusztus 9. 10:23

@M.Elisa: nem gond, sokat biztatitt, ugyhogy csak hálás lehetek

M.Elisa2021. augusztus 8. 21:49

@Edeke: Hát akkor nem szép tőle, hogy nem reagált

Edeke2021. augusztus 8. 10:19

@Mikijozsa: Az angyal sosem igazi, hanem mindig.

Mikijozsa2021. augusztus 8. 10:02

ablakon az angyal
mentsük meg egy drónnal,
de tartozom egy pardonnal
mert tényleg elrepült,
akkor ez igazi volt?

Edeke2021. augusztus 8. 08:22

@M.Elisa: Az egy másik Adél. Akinek írtam az is Adél, és ezzel akartam megköszönni, a biztatását.

M.Elisa2021. augusztus 8. 08:15

@Edeke: Dehát Adél elrepült, ha jól emlékszem.

Edeke2021. augusztus 7. 23:39

@Perzsi.: Ln sem itélkezem, csak így gondolom. Persze nem voltam, még olyan helyzetben, hogy ezen gondolkodjam. De voltam már depresszió mélyőpontján, és olyankor arra gondoltam mindig, hogy ez csak kémia, és elmúllik. És elmúlt. Ezért gondoltam, hogy nem megoldás.
@negyvenkilenc: Hát a gyerekekre, még nem ragadtak rá az előitéletek, és a tapasztalat által beprogramozott megoldások, ezért látják másnak a világot. Remélem, hogy szebbnek. Köszi a dicséretet.
@M.Elisa: Az Adélneket tartom a legjobb írásomnak. Nem a legjobban megírtnak, hanem az egy igazán eredeti írás. És nem értem, hogy miért nem kaptam, még érte nobel, vagy mittudom én díjat. De a legkülönösebb, hogy "Adél" abszolút nem reagált rá. Ki érti ezt?

Perzsi.2021. augusztus 7. 23:27

@Edeke: Nem megoldás? Sajnos több öngyilkosjelöltet ismerek. Ismertem. Ma már csak egy van a látószögemben, részlegesen. De az ő esete galaxisokkal messzebb áll a történetedtől. Írom ezt úgy, hogy a te főszereplődről nem derül ki, miért ugrik. Okkal. Rábízod az olvasó fantáziájára. Nem tisztem meggyőzni téged semmiről. De tudom, van olyan élethelyzet, amikor egy embernek nem marad más választása. Mikor már nem érdekli a Szentírás szerinti fenyegetés, miszerint nem lesz helye a mennyben, a lelke vergődni fog. Amikor eljut arra a szintre, hogy nem érdekli, hogy fájdalmat okoz a hátrahagyott szeretteinek. Mert nincsenek szerettei. Mert nem fog hiányozni senkinek. Mert senki nem szereti. Ragozhatnám még. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez a helyes út. Pusztán csak érzékeltetni akartam, én nem vetem meg, s nem ítélem el azt, aki erre vetemedik. Ha tudom, megakadályozom. Akkor is, ha köszönet helyett megvetésben részesít. Mert ez a "dolgom".

negyvenkilenc2021. augusztus 7. 22:53

Miért a kislány érti csak a halálba ugró nőt? Mert ő alapból közel van a lelke legbensőbb részéhez, amihez a nőnek komoly trauma kellett hogy visszajusson? Biztos kell az ugráshoz bátorság, de szerintem ez másról szól. Ha már nem köti semmi az élethez, már nagyon szabadulni akarna, akkor is van egy rész a lelkében, amit meg kell ölnie. Egy védtelen, legősibb, legalacsonyabb szintű rész, amit le kell gyilkolnia. Irgalmatlanul. Kegyetlenség kell az öngyilkossághoz is, úgy hiszem.
Nem tudom, hova lesz a lélek, de tartok tőle szarnyatörötten ott fekszik a test alatt.
Megrázó írás. Jó verseket írsz, de a történeteid azoknál is jobbak!

M.Elisa2021. augusztus 7. 21:49

Nekem is ismerős volt és sztem azért, mert olvastam már tőled hasonlót, az Adélnek című írásodban

Edeke2021. augusztus 7. 21:33

@Perzsi.: Nem megoldás szerintem. De aki erre készül, az más tudati állapotban van sajna
@Pera76: Lehet hasonlít valamire, ezt még nem publikáltam máshol, nem olvashattad kivéve, ha zsűri tag voltál a plakát novellánál. De ugye nincs új a nap alatt...

Pera762021. augusztus 7. 20:42

Gunagriha azt mondta, hogy az öngyilkosság a legsúlyosabb... A lélek több fejlődési fokot zuhan visszafelé. Az eutanázia is ugyanaz, csak ráruházná az illető a felelősséget maga helyett másra, holott az övé úgyis. Persze aki "segít" ilyenben, az is elszámol majd magával...
Ez a történet volt már fenn? Olvastam már. Mintha.

Perzsi.2021. augusztus 7. 20:13

Csak hazamegy. Reméljük. Egy ismerősömmel pár éve "vérremenő"vitát,(sajnos nem eszmecserét) folytattunk arról,hogy aki 120 szor átgondolta, hogy mire készül, s nem hirtelen indíttatásból teszi, az milyen embet? Az ismerős azt mondta, gyáva. Szerintem nem. Kell hozzá bátorság. Láttam hónapokig kínban fetrengő betegeket akik nem tették meg. S rángattam vissza önsajnálatba merülő, nők szoknyáján élő, hisztis egoistát az életbe. Nem köszönte meg. S a másik két delikvens sem. Pocsék érzés, mikor tudatosul az emberbe, hogy talán nem kellett volna.