Valami hazáról...

Valami hazáról...

1. Én megalapítom az enyém hazámat!
Van, ki belérokkan és fel is kiálthat:
mi-vagy teországod végre hogy meglássad!
Én most elrebegem hazai fohászom.

2. Határok ősanyja látja, hogy én fázom,
köpenyét adja rám féltőn és megáldón.
Ágyba is bebújtat a széles határon.
Hanem a szándékát én bizony nem értem.

3. Határok Ősanyja micsodám énnékem,
behunyt-csukott szemű ápoló vezérem?
Vajon mit tesz, ha én a határt átlépem...
no de hát én szépen repülök felette.

4. Szárnyak felragasztva oly fürge testemre,
szükséglem mozogja lelkemnek helyette,
kifutópályám lesz végtelen tengere.
Megalapítám én az enyém-hazámat.

5. Nem kell, hogy övezze állami imádat.
Térdre engemet ő le sohasem álltat,
őnála mindenki mindent megcsinálhat.
És az enyémhaza nem lép a határra.

6. Az enyémhazának vagyok én királya,
aki leporolja trónusra felállva,
aki földet csúsztat föléje-alája.
Aki előássa torkából őslénynek.

7. Énhazám lakói az ők és az ének.
Nem tudni, egymással vajon mit mesélnek,
de kétségtelenül szeretik a szépet
s mindnyájan nagyon jók éppígy bizonyosan.

8. Lássad az én hazám a határokon van.
Ott írom e verset ébren és álomban.
Éppen a határon este lerakodtam.
Hát majdan elzavar következő reggel.

9. de úgy is, ha a nap fel soha többé kel.
És az én hazám a korlátokon lépdel.
Mindig amott tapos, ahová éppen kell.
Mindent meg kell, hogy tegyek vele, benne, érte?

10. Tudod, a hazámnak nincsen kerítése.
Tehát belemehetsz észre sosem véve...
mindenütt jelen van, éppen mint én és te.
Pakoljunk, pakoljunk, beléje fér minden.

11. Benne van a sátán és vele az isten,
egymásnak ölében jól megülnek itten.
Falja egymást bőszen ég és föld a vízben,
ilyen természetű ez az enyémhaza.

12. Felhőkbe kiugrik kifogható hala,
lehallatszik onnan dicsőítő dala:
az énországomnak kitörve a fala!
Nem kellett keresnem. Ő nekem a hazám.

_ _ _

13. Keresd enyém hazám  túl minden határon.
Én keresetlen is mindig megtalálom,
azt mondod, mindez olyan mint egy álom,
én meghazámozlak. Minden-semmi áron.