nefelejcs blogja
GyászBencéhez
Messze mentél kicsi Bence,
Angyal kísért fel a Mennybe.
Csillagösvény neked ragyog,
Vártak már rád az angyalok.
Altatód lágy szél zenéje,
Átölel a csend és béke.
Szereteted örök fénye
Új csillagot gyújt az égen,
Éj bársonyán áttündököl,
Könnycseppeket majd letöröl,
Arcukról, kik elvesztettek,
Angyallá vált drága gyermek.
Eszeveszett háború
Didereg a hóvirág,
reszket a harangja,
menetel a hadsereg,
bakancs tapos rajta.
Dübörög a tank-sereg,
nyomul, öl, parancsra,
csikorog a lánctalpa,
nyög a föld alatta.
Menekül az ártatlan,
batyuja kezében,
odaveszett otthona,
romok alatt léte.
Feje felett süvít el
egy rakéta fénye,
szeme előtt vaksötét,
odalett reménye.
Lesz-e aki segíti,
kenyeret ad néki,
ereje az élethez
lesz-e vajon, kérdi.
Karon ül a gyermeke,
öleli a mackót,
neki ez a biztonság,
nyugalom és mankó.
Tavaszi lét csodája
tovarepült messze,
szeme tele könnyekkel,
halott hever szerte.
Ki felel e tettekért?
tehetetlen nézi,
eszeveszett hatalom
gőgjét meg nem érti.
Háború dúl
Messze szálltál békegalamb!
Földünknek csak a kín maradt.
Háború dúl, ropog fegyver,
mit sem számít itt az ember.
Rakéta száll, célba talál,
nyomában a biztos halál.
Füst gomolyog, gyászfekete,
égig tolul, tekeregve.
Tank dübörög, pusztít, rombol,
az erőszak kéjjel tombol.
Ellenséget gyilkolni kell,
mindegy, hogy milyen módszerrel.
Nincs irgalom, nincs kegyelem,
így esélyes a győzelem.
Kaszás arat, arcán vigyor,
elhull a legszebb férfikor.
Milliónyi ember zokog,
megsemmisülnek otthonok,
sziréna zúg, hagyj ott mindent,
megszokhatod majd a nincset.
Repülj vissza békegalamb,
a tiszta kék égbolt alatt,
csőrödben az olajággal,
hozzál békét a világra!
ÉGBEKIÁLTÓ
Nemzetközi zsivány banda
Országunk vesztét akarta.
Tettét a bosszú diktálta,
Felsőbb érdek így kívánta.
Kimondta hát ítéletét:
Megcsonkolja izmos testét.
Hisz a test végtagok nélkül
bénultságba, kínba révül.
Kiszolgáltatott, ki béna,
Hiénáknak csupán préda.
Égbekiáltó e gaztett,
Mit Trianon hazánkkal tett!
Megkövetlek, Uram Téged!
Jól tudod, hogy ez ítélet
Porba sújtotta e népet,
Vergődünk, s közel a végzet.
Csonkolt testen véres fekély.
Pókerarccal néz sok kevély,
S várják, lassan majd kivérzik,
Végső vesztét hőn remélik.
Kérlek Uram, ezt ne engedd!
Támaszd fel a bénult testet!
Benned bízunk, ki a holtat
Pár szóval feltámasztottad.
Búcsúzás
Öt-tíz nap még itt a földön,
majd a mennybe kell költözzön...Szívem dermedt e hírt hallván,ó, ha arcod még láthatnám!Versenyt futunk az idővel,lelkem kín feszíti tőrrel.Meg tudsz várni, marad időd?Válthatunk szót, még mielőtt
üt majd az utolsó óra,s megtérsz örök nyugovóra.Keresztedet, ha leteszed,szorítanám a kezedet.
Útravalót adok Neked,csak egy szót, hogy szerettelek.Tarts ki kérlek, csak pár óra...tán lesz idő néhány szóra.
Ha hívnak, nem marasztallak,a szívemben megtartalak.
Isten Veled!
Éva unokanővéremtől búcsúzom.2017. júlis 25.