bakonyiili blogja
GondolatokLányomnak
Leszek majd a felhő,
mi kertedet öntözi,
leszek majd fénysugár,
mi bánatod elviszi.
Leszek egy kismadár,
mi ablakodra száll,
reggel-este trilláz,
álmodra is vigyáz.
Pajkos szellő leszek,
mi arcod megsimítja,
vidáman; szívednek
sose legyen gondja.
Eperben a piros,
zöld szín a fűszálban,
édes íz a mézben,
friss lé az almában.
Üzenek felhővel,
éltető esővel,
vigyázok Rád mindig
örök-anya szívvel.
Ha egyszer elmegyek...
2015.11.14.
Kisibolya
Kisibolya üzen
illatfelhőjével,
feltölti a szívem
lila-lepkeléttel.
Élteti őt fűszál
harmat megmosdatja,
mikor a nap felszáll
ő is megsimítja.
Szerényen megbújik
színével integet,
rá csak mosoly hullik
méhecske szeretet.
2015.03.12.
Nem retúr!
sírva érkezünk
a világba
szemünk még
bezárva
mikor felnövünk
mit látunk
jót és rosszat
is tanulunk
életkártyát
is kapunk
bár már jelez
telefonunk
belépéshez
kell tikett
előírja az
etikett
az utolsó
utazás jegye
csak oda szól
vissza
érvényét vesztve!
Pocsai Piroska: Cédulák c. verse ihlette
Mézelő
Talpig fehérben
illatfelhőben
csókos ajkain
méhzümmögésben
Zenekar játszik
züm-züm hallatszik
édes terhüket
kaptárba teszik
Gyereknap
Babáinkat karunkban tartva,
ez emlék soha nem fakult.
Ma remegő lábbal a kapuba'
velünk van s éltet a múlt!
2015.05.31.