bakonyiili blogja

Gondolatok
bakonyiili•  2012. október 4. 19:33

Volt? 2.

Nincsen apám, s nem is volt!
Így érzi örök-sajgó lelkem.
Nekem az élet nehéz volt,
De mindig egyedül, csak előre mentem.

Nincsen apám, Ő nyugszik már,
Elfáradt, megpihent teste a földben.
Szívem és lelkem csak arra vár,
Érezzem, megtudjam egyszer a fényben.

Nincsen apám,de éreztem szeretetét,
Mikor annyi év után végre jött haza.
Mikor annyi könnyes szem remélt,
Várta, epedve várta a családja.

Nincsen apám,éreztem sok-sok évig,
Bezártam lelkem sötét magányba.
Kulcsát csak akkor találtam meg,
Mikor gyermekeim szeme nyílt ki a világra.

bakonyiili•  2012. október 4. 19:21

Váratlan 1.

Már nem várok rá,
de velem van  szívemben,
elkísér életem végéig remélem.
Elkísér, erőt ad,
vagy elgyengít,
de segít, nyugalmat ad,
hűen velem marad.

Mikor is zsendült,
már nem is emlékszem,
de tudom hol voltam akkor éppen.
Álltam egy ablaknál,
az utat néztem,
akkor jött, suhant át
lelkem tükrében.

Ez a kép azóta,
örökre megmaradt,
belevéste magát és
ad sokszor vigaszt.
Nehéz gyötrelem,
szép álom,végtelen,
alszom, álmodom,
éberen, örökre
megmarad ez a ........

 
1...131415