bakonyiili blogja
JátékVetés-forgó
Az árpa még
várat magára,
kikelt a búza,
galambeleség.
Hol a kukorica
letörték rég,
rajta a jég
már nem cicoma.
Sárgul a lóher
nem eleség,
így feleség
nem érheti el.
A mező ejtőz
rajta sok őz,
keresi párját
a kutyafáját!
Névnapodra
Harmatos hajnalban ébredtem
szellőként szaladtam s szedtem
ölembe ölelve vittem
kitárva karodba tettem
Tulipán tárta ki szirmát
jázmin játszotta illatát
csillogó csokrom adom át
köszöntve kedves neved napját!
Bernadett napra
Szürkeség - achrosztikon
S árgásan szürke kavicsokon
Z öldesszürke mohaágy
Ü rgeszürke sártócsákon
R őzseszürke letört ág.
K ékesszürke felhők alatt
E gérszürke most a táj.
S ötétszürke felhők mellett
É gszürke a láthatár
G alambszürke s lelkületű
nem fekete
csak ránk vár!
Lopakodó
Lopakodik már a kert végén az Ősz,
Mérgesen dúl-fúl, s nagyon bősz.
Kiszolgált leveleket messze űz,
Szívében kihűlt már a tűz.
Sudárnyi fákat mez'telenné tesz,
Óriás száján nincs retesz.
Rétet és erdőt hatalmába von,
Lassan sielünk a havon.
Kérhetnénk még valamit, Kedves Ősz,
Azért szeretünk, mindenért kösz.
Fessél még nekünk, szép legyen a kép,
Vidámítsd szívünk-lelkünk ekképp!
Rím Erik
Rím Elek már itt színre lépett,
Nem is tehetek már egyebet.
Felveszem a kesztyűt,
Öntöm a vers-derűt,
Felteszem, megosztom Veletek!
Üdv: Rím Erik