bakonyiili blogja
SzerelemTóth Árpád: Lélektől lélekig
LÉLEKTŐL LÉLEKIG
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
1923
Végtelenbe...
Mikor sors-lakatunkat
ott az oltár előtt
egymásba zártuk,
mai szemmel nézve -
mint két szeppent gyerek -
vajon mit is vártunk?
Mikor arany-végtelent
Isten áldásával
ujjainkra húztuk,
szép jövőt remélve
oltár előtt állva
már akkor is tudtuk?
Az évek elszálltak
s az ősz hajszálak
egyre szaporodtak,
egymás kezét most már
el nem engedhetjük,
a végtelenbe is együtt megyünk!
48. évfordulónkra!
47.-re!
Számadó juhászként életemet nézve,
Nyájamat végig együtt őrizve veled,
Mit is adhatna nekem a jövendő élet,
Megélni az őszi lombhullást, szeretve.
Nyíló réten vetted kezemet kezedbe,
Ezer pillangó szárnyalt, vibrált felettünk,
Örök szövetséget kötve egyek lettünk,
Fészket rakva költöztél akkor szívembe.
Fojtogatott sok gond, szorított az idő,
Gyermeket nevelve, unokát becézve,
Zakatolt el velünk sok virgonc esztendő.
Serpenyőbe téve ma már jót és rosszat,
Számadásként megvan, végsőként egyenlő,
Bízzunk: közös jövőnk nekünk csak jót hozhat...
2014.07.29.
Versi Rómeó
Versíró program
Versí Rómeó: Ilikémnek
Igazgatjuk holnapunk,
Látod, együtt úszhatunk,
Ismét együtt futhatunk,
Kapcsoljuk le villanyunk,
Éjjel összeolvadunk,
Minden vitát elhagyunk,
Nem szeretsz? Elhervadunk!
Együtt kell most játszanunk,
Kössük össze a hajunk.
Versí Rómeó: Páromnak Puha az én tenyerem, Álmom
Versí Rómeó: Páromnak
Puha az én tenyerem,
Álmom vagy, ó, te nekem,
Ragaszd hozzád a kezem,
Orvos vagy, s én betegen,
Mindörökké te velem,
Nevezz beceneveken,
A félelmem levetem,
Kártyáinkat keverem.