bakonyiili blogja

Szerelem
bakonyiili•  2019. február 11. 15:20

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

LÉLEKTŐL LÉLEKIG
 

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
 

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
 

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
 

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
 

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
 

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
 

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
 

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
 

1923

bakonyiili•  2015. július 28. 20:14

Végtelenbe...

Mikor sors-lakatunkat
ott az oltár előtt
egymásba zártuk,
mai szemmel nézve -
mint két szeppent gyerek -
vajon mit is vártunk?

Mikor arany-végtelent
Isten áldásával
ujjainkra húztuk,
szép jövőt remélve
oltár előtt állva
már akkor is tudtuk?

Az  évek elszálltak
s az ősz hajszálak
egyre szaporodtak,
egymás kezét most már
el nem engedhetjük,
a végtelenbe is együtt megyünk!

48. évfordulónkra!


bakonyiili•  2014. július 29. 08:31

47.-re!

Számadó juhászként életemet nézve,
Nyájamat végig együtt őrizve veled,
Mit is adhatna nekem a jövendő élet,
Megélni az őszi lombhullást, szeretve.

Nyíló réten vetted kezemet kezedbe,
Ezer pillangó szárnyalt, vibrált felettünk,
Örök szövetséget kötve egyek lettünk,
Fészket rakva költöztél akkor szívembe.

Fojtogatott sok gond, szorított az idő,
Gyermeket nevelve, unokát becézve,
Zakatolt el velünk sok virgonc esztendő.

Serpenyőbe téve ma már jót és rosszat,
Számadásként megvan, végsőként egyenlő,
Bízzunk: közös jövőnk nekünk csak jót hozhat...

 

2014.07.29.

bakonyiili•  2014. február 7. 17:12

Versi Rómeó

Versíró program

Versí Rómeó: Ilikémnek

Igazgatjuk holnapunk,
Látod, együtt úszhatunk,
Ismét együtt futhatunk,
Kapcsoljuk le villanyunk,
Éjjel összeolvadunk,
Minden vitát elhagyunk,
Nem szeretsz? Elhervadunk!
Együtt kell most játszanunk,
Kössük össze a hajunk.

bakonyiili•  2014. február 7. 17:07

Versí Rómeó: Páromnak Puha az én tenyerem, Álmom

Versí Rómeó: Páromnak

Puha az én tenyerem,
Álmom vagy, ó, te nekem,
Ragaszd hozzád a kezem,
Orvos vagy, s én betegen,
Mindörökké te velem,
Nevezz beceneveken,
A félelmem levetem,
Kártyáinkat keverem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom