bakonyiili blogja
SzórakozásVetés-forgó
Az árpa még
várat magára,
kikelt a búza,
galambeleség.
Hol a kukorica
letörték rég,
rajta a jég
már nem cicoma.
Sárgul a lóher
nem eleség,
így feleség
nem érheti el.
A mező ejtőz
rajta sok őz,
keresi párját
a kutyafáját!
őszike
felszálló
ködháló
törpülő
kéküllő
nehézség
köd-kékség
fényesség
szürkésség
ősz-szomorúság
fogyó távolság
esti boldogság
vackoló nyugság
Tyúkanyó húsvétja
Hová lett a tojás?
Kárál tyúkanyóka,
Hiába keresi,
Sehol nem találja.
Készen van a fészek,
Nem várja tojással,
Megvigasztalódik
Alomnyi cicával!
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Április elseje!
Az egér keresi a szürkét,
Béka, a leveli a zöldet,
Katica a pöttyöket,
Cica meg a tejecskét.
A rigó keresi a hangot,
A galamb a párját,
A cipész kaptafáját,
Mi meg a tegnapi napot!
Mindenkinek van esélye?!
Másnap...
Na akkor jött a macskajajj,
a bor-zalmas józanodás.
Benőtt szemmel, szénakazalhajjal,
a fel-alá téblábolás.
Süvítő széllel a fejben,
hol van az ágy, hol, hol?
Meginnék most egy pitlivel,
önteném még, még valahol.
A ma-napját utálom már,
tegnap az már volt valami.
Fekszem reszketegen, s kelek,
megpróbálok rá sóhajtani!
Újévi józanodásra!