bakonyiili blogja

Gondolatok
bakonyiili•  2015. február 26. 15:42

az idő...

elszaladt
bár foghatnám
itt hagyott
hol vár rám

megéltem
szép éveket
nehéz volt
de volt szeretet

meséltem
igaz meséket
nevettem
de ejtettem könnyet

neveltem
kis embereket
kezeltem
elesetteket

megtettem
amit lehet
felettem
vajh ki ítélhet

elszaladt
bár tarthatnám
itt hagyott
vár-e még rám

bakonyiili•  2015. január 30. 19:55

Kész a leltár - József Attila verséhez

Tudtam magamról az iskola óta -
ha tanulok, még minden fordul jóra
mit megtehetek! Kerestem is egyre,
jártamban, mi vár majd rám az életbe'.
Ha nehezen is , a jó úton jártam -
"születtem, elvegyültem s kiváltam".
Megkaptam mit érdemeltem érte,
nekem ezt mind a család jelentette.
Az álmokat ha délibáb emelte,
már elengedtem, elhagyott örökre!
Tettem sok jót, a hatvan... éven át.
Ha nehézség volt sírtam sok éjszakát.
Gyermeket neveltem, dolgoztam, főztem,
szőlőt, kertet és testeket műveltem.
Sok csatát megvívtam, néha megnyertem,
de nem tiltakozom, ha el kell mennem.
Akármint is lesz, készen van a leltár.
" Éltem - és ebbe más is belehalt már."

bakonyiili•  2015. január 18. 13:21

Érkezés - Pálházi Évának szeretettel

Valahonnan, Valahová,
"Tágrazártszemmel".
Lépni egyet, lépni kettőt,
Számol is az ember.

Megáll, ha megállhat,
A világ oly gyönyörű!
" Iskola a magasban"
Tanul, szeretni sem könnyű.

Lét-vihar szele fúj,
Forog, zúg el az idő.
Tenni kell, verselni,
Anyám, " Ej, mi a kő".

Az origótól indulva,
Nincs is messze Hatvan.
Fel-, felbukkan a kísértés:
"Anyám én nem ilyen lovat akartam."

Megérkezni Valahová,
Stabilan állni a vártán.
Ádám nélkül is lehet Éden,
Legyen őszinte, boldog az a Kislány!

Szeretettel kívánok nagyon boldog születésnapot!


bakonyiili•  2015. január 6. 18:51

Jégpáncélban

Sejtelembe dermedt millió cseppecske,
Örömét, bánatát jégpáncélba tette.
Szellő ringatásról, napfényről álmodik,
Felhő mosolyában félve gyönyörködik.

Dühös szél sodor rá ezernyi levelet,
Csiklandozza hátát, aztán továbbgörget.
Alszik a kis hal is, nem lesz sirály-étek,
Néha csendül csak fel egy rianás ének.

Tél-Úr takarodik, szedi az irháját,
Tavasz enyhet hoz majd, kelő Nap sugarát.
Felpattan a páncél, a víz életre kél,
Csobban, ringat, nevel, s újra nekünk zenél!

Keszthely, 2015.01.05.

bakonyiili•  2014. november 24. 18:25

Megérintett

Ma megérintett
a Nap-zuhanás,
leesve az égaljon
kioltotta az élet-fényt.

Ma megérintett
a Nap-varázs,
keresve az égbolton
mutatta a még-reményt.

Ma megérintett
a Hold-ragyogás,
fényezve a felhőt
az örök sejtést.

Ma megérintett
ez élet-varázs,
megélve a szépet
a nem-felejtést.

2014.11.24.