bakonyiili blogja
EgyébLámpás / József Attila töredék folytatás
Lámpás / József Attila: töredékek
" A csipogó árnyakból fiókáit
összegyüjti a szürkület.
Már ég a lámpa, de még nem világit -
ami fehér volt, szürke lett."
A felhő-kárpitokból előbújik
milliónyi csillaggyerek.
Bár sziporkázna, de vár még valamit -
némuljanak el fegyverek.
Csituljon el, s ne legyen ború, szálljon
fel hát a béke galambja.
Vár, csendet remél, bízik az emberben -
eljön csillagok nyugalma.
folytatás...
A Költészet Napja alkalmából!
Bősz bakancsos
Bakancsban jár az ősz,
útnak indít ezer
elvágyó levelet.
Bár a nyarga-szél bősz,
tudja, itt biz' ember
belátó nem lehet.
Faggyal fenyeget már,
a dermesztő reggel
kertekben és mezőn.
Csak ő tereget hát,
a derekből ressen
réteken és erdőn.
2013.10.10.
Az én anyám
Az én anyám, ahonnan érkezett,
Ott fény volt, nyugalom és csend...
Mindig béke volt, hol a szeretet pihent.
Ott felhők nem szálltak, szél nem fújt,
Fájdalom, keserv sem; s könny nem hullt.
Az én anyám, ahova érkezett,
Ott sötét volt, káoszban volt a rend...
Soha nem volt béke, s nem volt szeretet.
Ott felhők tornyosultak, a nap is elbújt,
Fájdalom, nehézség, s remény könnye hullt.
Az én anyám megélt sok mindent,
Sötét káoszt, fénytelen, sivár rendet...
Talán nem szerették, és Ő sem szeretett,
Tette a dolgát, tudta, Ő erre született.
Sok-sok árny, félelem, s kín kísérte,
Megedzett, nehéz és kérges lett szíve.
Az élet, a sorsa mégis megedzette,
Tavaly 89. évét már betöltötte.
2012.09.14. 89. Születésnapjára írtam
Álombéli lány
Álombéli lány
lengén
száll
lágy fuvallat
libbenti
lenge
lenhaját
Álmomban a lány
elém áll
méla dallal
lejti lengve
boleróját
Álombéli lány
áll s
elszáll
dallam halkul
elül
hol van már...