Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Üvölt a csönd
amer• 2015. április 15. 18:39
Valahol valakik énekelnek,
szomorú dallam száll a csend fölött,
bús dala az eltűnt reménynek
sír az adyendrés zsellérföldeken,
és dübörög proletáros dühvel
józsefattilás külvárosoknak
ónszürke beton gettói között.
Az írástudók bénán hallgatnak,
hogy ne süllyedjenek mocskos hazugba,
és szalmát sem mernek keresztbe tenni.
Ha nincs út, lehet előre menni?
Ez itt és most a változás kora,
egyre csökken a táv és az idő,
s magát, mint lehetőség kínálja.
Nem mondhatjuk, hogy el nem érthető!
A régi rögtől el kell szakadni,
törjön meg a halotti némaság,
a csodák korát most kell megnyitni,
moccanjon a teremtő akarás,
akkor is, ha véres szilánk hullik,
mert a szárnyalás több mint a semmi.
Új utakon kell előre menni!
Már semmit sem érnek a nagy szavak,
ha a jövő ismét a múlt marad.
Üvölt a csönd, tombol az ősharag
bennem, s a szív a kíntól megszakad.
Ametisz2015. április 22. 18:16
A gondolataid a nagy igazságok pazarul kimondott "készletével" fantasztikus mód ütött!
Az utolsó versszak kolosszálisan mega-giga-yotta hatású!
amer2015. április 16. 20:32
Köszönöm kedves Süni!
Sun682015. április 16. 19:17
„mert a szárnyalás több mint a semmi.
Új utakon kell előre menni!”
Igen, és meg kell keresni azt az új utat, ami előre visz. Ahogy József Attila mondta: „Keressük az igazságot!” De a szív ne szakadjon... Arra még szükség van... Kedves Amer, mi lesz, ha minden igazságkereső szív megszakad?
amer2015. április 16. 16:39
Én NEM, kedves Miklós!
Kösz, hogy bekukkantottál hozzám!
Mikijozsa2015. április 16. 14:11
sAJNOS, MÁS SEMMIT SEM ÉRNEK A NAGYSZAVAK, MI AKARTUK ÍGY
amer2015. április 16. 12:25
Köszi skary!
skary2015. április 16. 08:16
@amer: ez nagyon jó kis két sor .)
amer2015. április 16. 07:25
Így igaz Skary!
skary2015. április 16. 05:06
Már semmit sem érnek a nagy szavak,
mikor a jövő ismét a múlt marad.
amer2015. április 15. 21:14
A hazáról ömlengő verset írni lehet, de elfedi a valóságot és ezáltal haszontalan.
Köszönöm, hogy olvastad!
Rozella2015. április 15. 19:36
Jó vers, komor, valóságot fedő gondolatokkal. A nagy szavak most már csak azért sem érnek semmit, mert egyszerűen elkoptak, devalválódtak. Egyre kevesebb a tisztességes, a még hiteles, őszinte szó. Jól szembesíted a realitást azzal, amit lehetne, és/vagy kellene tenni, de egyenlőre sokakban, mint benned is
"Üvölt a csönd, tombol az ősharag
bennem, s a kín, mitől a szív megszakad."