Újév hajnalán

Az újév egén még a tavalyi fény lebeg,
fényszmog takarja a csillagokat.
Nyüzsgő emberek között, meztelen lélekkel
és görcsös szívvel járja az utat.

Botladozik, mint a részeg, és eltűnődik,
elrontotta életét semmiért,
magával is vitázva faggatja a sorsot:
hol tévedtünk el, mikor és miért?

Sodródik a tömeggel fáradt mámorában,
rágyújt, és a cigaretta fénynél
rágódik filozófiák és viták felett,
miket, mint a port, hordott el a szél.

Még emlékszik gátlástalan ígérgetőkre,
vakhitű nemzedék átkaira,
kik régen elfeledték a küzdelem célját.
És emlékszik régi álmaira.

Már csak aludni vágyik, mélyen, mint a halál,
hazát cserélne, de itt vert gyökeret,
hitte, az a város lesz örökre otthona,
ahol most egy fáradt "idegen" lett.