Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tűnődés
amer• 2014. szeptember 4. 18:07
Mikor régi vágyaink kihűlnek,
már csak álarcot hordanak,
ábrándjait őrzik szívünknek,
egy szűk szeletét a múltnak,
mozdulatok örök zenéjét,
egy sóhajból fakadó dalt.
A feledés szürke homokja,
a valóságot belepi,
s az emlék délibáb rajta,
a múlt varázslatát idézi.
Az élet jégmarkú törvénye
a fájdalmat enyhíti így.
A nemlét partjáról visszanézve
felidézem az életem:
oly szikár volt szenvedélye.
Most az obulust a számba vettem
és hívom már a révészt, hozzád
a túlpartra átvigyen.
amer2014. szeptember 5. 19:00
Köszönöm!
bel_corma2014. szeptember 5. 18:42
Szép visszatekintés, a hangulata is átérezhető. Gratulálok a versedhez!
amer2014. szeptember 5. 17:57
A korral együtt jár
Steel2014. szeptember 5. 12:58
Átérezhető, nagyon jó vers. Elmereng ezen az ember olykor...
amer2014. szeptember 5. 00:05
majd tűnődöm ezen, de köszi
MKKlara2014. szeptember 4. 22:41
ok... vannak ilyen tűnődős napok... ezután várom a vidám sorokat..., mert szeretem ám Tőled!!! :))
Törölt tag2014. szeptember 4. 21:39
Törölt hozzászólás.
amer2014. szeptember 4. 21:31
néha melankólikás lesz az ember
Ametisz2014. szeptember 4. 20:28
...no..ne tűnődjünk azért ennyire a múlt fátylain, a vágyainknak soha nem szabad kihűlni!
Melankólikus hangulat fodrozódott sorain! :)
amer2014. szeptember 4. 18:17
te is fiam Brutus
Törölt tag2014. szeptember 4. 18:16
Törölt hozzászólás.
amer2014. szeptember 4. 18:14
ámen
skary2014. szeptember 4. 18:12
tod nem lehet olyan gyorsan beülni abba a ladikba....egyébkéntmegezazélet