Párizsi szonett

Néha még Párizsban járok veled,
összesimulunk a Saint Michelen
álmomban, s én mesélek, mint régen,
Adyról és Attiláról neked.

Szajna felett a könnyű szellőben
ölellek a Szent Mihálynak hídján,
alant úszik egy bateau promenade,
és én téged csodállak a fényben.

A diákok között elvegyülve
mulatunk a Quartier Latin-ben,
és csókolódzunk, mint két siheder,

betérve a Hotel Mannier-be
boldog béke költözik szívünkbe,
csodás ez a párizsi szeptember.